Pillanatnyi elmezavar….

Véletlen klikkeltem, és beragadtam…

Nem hiszem el!- ordított fel Zap, mikor rájött, hogy már négy perce néz egy főzőműsort, amiben Edina közli, hogy még mindig szoptat, kedvence a kókuszos süti, és az a bánata, hogy nem ehet fűszeres ételeket.

Miután kiüvöltöttem magam, mert nem, ez nem lehet igaz, hogy én…. a legjobb gyógyszert találtam erre – nem, nem egy fél üveg whisky, mert még autóba kell ülnöm – , mi a Californication, amiben örömmel néztem végig, hogy…

– (…)

– Az a New York-i tyúk az, amelyik zaklatott.

– Aki felgyújtotta a lakásodat?

– Az a Carrie, pontosan! Azt mondta, először csak az első kiadásaimat égette el, de aztán kissé kicsúszott a kezéből a dolog.

– Érthető. Megesik az ilyesmi. Még mindig dühös rád?

– Nem, már nem annyira. Most már bájolog és szex sms-eket küldözget. Üzleti ügyben ideutazott,és látni akar.

– És megteszed?

– Majd ha befagy a pokol! Elmebeteg. Bár csodálatos az ágyban. Ezért maradtam mellette a szavatossági ideje lejárta után is.

– És mitől volt csodálatos?

– Igazából a lelkesedésétől. Mintha magától az aktustól megfiatalodott volna. Mintha a szomjhalál küszöbén állva a farkamban találta volna meg az örök fiatalság szökőkútját.

– Szép lehetett. Szerintem nő még nem nézett a farkamra úgy, hogy egészségügyi szolgáltatást várt volna tőle.

– A fenébe! Azt mondja, van egy meglepetése számomra.

– Talán megölte Karent és Beccát.

– Szerintem ez nem vicces, Charlie.

– Bocsi, néha elfelejtem, hol a határ.

Hank Moody egy isten….