PHOTOEXPO 2015 – Ohhh…. gyermekeim…

Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy minden tiszteletem azoké, kik felléptek a konferencia színpadára. Eddigi munkásságuk figyelemreméltó, mondhatni bámulatos, és ezt pl. onnan veszem, hogy a Word Press Photo 2015-ös kiállításán volt összehasonlítási alapom.

DE!

Fellépni egy dobogóra, és előadást tartani egy rakat idegennek egy rohadt nehéz cucc. Ha elsőként csinálod, és nem készülsz fel előre, akkor nagyjából 90% esélyed van arra, hogy egy nagy rakat ember előtt omlasz össze, ami egyrészt tök kellemetlen, másrészt vér ciki. Ezt csak az tudja igazán megérteni, aki ezt már megélte, vagy volt a közelében ennek a szitunak (Bbbbrrrrr…..).

Készülj fel!

A felkészülés nem azt jelenti, hogy te ismered a témát kívül-belül, és akkor majd azt előrántod a farzsebből. Azt sem jelenti, hogy leírod vázlatosan, merre akarsz menni. Szart sem ér, mert nagyjából 2 perc alatt elhadarod a vázlatodat, majd jön a sokk. Elfogytak a mondatok, a közönség meg csak néz, pillanatok alatt kiszárad a szád, megnyúlnak a másodpercek, azt lever a víz, megremeg a hang, véged van. Szar dolog. Írd meg az előadásodat! Ha fél órás, akkor legyen háromnegyed órányi anyagod. Úgyis átugrasz dolgokon, ha elakadsz, akkor lesz mihez nyúlni. Legyen benne bevezetés, tárgy, levezetés, mint a nagykönyvben. Legyenek poénjaid. Külön. Egy másik lapon. 2015 van, szóval legyen benne vizuális anyag, mert az is segít abban, ha elakadsz. És ha kész vagy, akkor ADD ELŐ A HAVEROKNAK (barátnőnek, feleségnek, tökmindegy, de add elő, mert főpróba nélkül SEMMI nem megy)! Ez tök olyan – ha már fotózásnál tartunk – mintha kibérelnék egy stúdiót egy egész napra, beszervezném a modelleket, majd reggel tízkor azon kezdenék el tanakodni, hogy miként állítsam be gépvázomon a vakuvezérlést, és elkezdenék weboldalakat turkálni, ahol talán le van írva. FeLkÉsZüLeTlEnSéG! Este 10-re végül lősz majd egy képet egy cserép virágról, mert már órákkal ezelőtt mindenki elhúzott a helyszínről, röhögve!

Megvagy? Akkor kiállhatsz a színpadra.

Ha nem így csinálsz, akkor a következő dolgokkal nézhetsz szembe:

• Szarrá égeted magad a világ előtt
• Szarrá égeted magad a világ előtt, ki ezt követően azt fogja mondani, hogy egy kókler vagy, akit valami hülye előhúzott a csatornából, mert épp nem volt ás.
• Szarrá égeted magad, és a közönséged megdobál paradicsommal, mindezt jogosan, mert nem tisztelted őket azzal, hogy felkészülsz az előadásból.
• Szarrá égeted magad, és ezzel még el is szúrod a további előadásokat, mert ezt az alaphangulatot adtad meg a közönségnek.
• Nemcsak szarrá égetted magad, de töktotál hiteltelenné váltál, és nívódat újra felépíteni, a szinte lehetetlen küldetés kategóriájába esik.

Ezek nagyon kegyetlen dolgok, de hát az élet már csak ilyen, nagyon kegyetlen dolgok összessége, miben a happy end csak akkor jöhet el, ha kurvárakibaszottúl megdolgozol érte, és nem csak részt veszel benne.