Tárgyalá…
Én mindig mondtam, egy tárgyalóasztalhoz nem lehet úgy odaülni, hogy akkor szólalsz meg, ha már 5mp-e nincs senkinek mondanivalója, majd a következőképp vezeted fel mondanivalód: „Szerintem, őőőő….szóval…” 4 másodperc kell…
Beszéljük meg!
Szóval, mindketten tudjuk, hogy 20.-án kezdesz. Figyelj! Ne baszd el! Jó? Persze, esni fog a nézettség, meg blablabla, de szarjunk rá! Félre minden üzleti szemponttal, meg nézőcsábító faszsággal. Legyen egy…
Ahhamm….
Holnap vizsgázom… És egy szájbalökött szót nem tudok semmiből. Ha valaki megkérdezné, hogy mi a fényképezőgép, akkor csak bután bámulnék rá, mert fogalmam sincs. Itt van előttem az összes anyag,…
Azért sem….
Tulajdonképp nem irigykedem azért mert szinte minden ismerősöm – az a pár, kikkel még beszélek néha – feladta eddigi magányos életét, és a párkapcsolatot választotta élete céljául. Nem, nem vagyok…
A Cég…
Tudod mit nem értek? Nem tudod… megmondom! Bejövök dolgozni (most már tényleg akkor, amikor kell), megnyitom a céges postaládámat, miben ott figyel egy rakat levél a főnitől. Meg az a…
Reggeli fuck…
Én tudtam, én éreztem, hogy be kéne telefonálni a céghez… Ott pörgött a gondolataimban, hogy valami nem stimmel… Amikor megérkeztem, akkor a gyanúm már roppant erős volt… És akkor a…
Méél2…
Most ezt lehetett volna kommentben is, de akkor az sok, és egyébként meg legyen inkább poszt, mert most ehhez van kedvem. Tehát akkor itt a folytatása a… (tegnapinak?) Miért száll…
Itt döglünk meg, együtt döglünk.
Tehát, a nap zárása eköré a mondat köré épült. Balaton egyik feléből át a másikba. – Csak akkor megyek be, ha van kávéd! – Van, lesz, két perc! Majd ezt…
Méél…
Most komolyan… Hazajövök (húúbazd… ha volt trafi útközben…), erre az az üzenet fogad, hogy iratkozzak fel valami szaros hírlevélre, miből az egyik kiragadott cikk úgy szol, hogymiszerint: Napozó – Nőket…