Reggel, majdnem nyóóc..
A harmadik kávémat próbálom meginni, az elmúlt éjszaka, összesen másfélórás alvása után. Az elsőben nem volt kávé. A másodikba beleszállt egy muslinca, miközben azon tűnődtem, hogy vajon miként ment tönkre…
Szösszentés…
Nem volt bent kávé… az egyik srácom csaknem az űrbe küldte a gályát, letéptem a törülközőtartót egy mozdulattal, nem köszönt vissza a takarítónő, holnaptól megint új munkán kell agyalnom… és…
Win….
Bedobom, kijön, asszongya, hogy minden negyedik nyer. Mondom neki, hogy jó, biztos első, második, vagy harmadik vagyok… De nem! Csillagzatom szerencsés, még akkor is, ha az élet, mi nagy játékos…
Vasárnapi szössz….
Tegye fel a kezét az, aki olyan hülye, hogy vasárnap este is dolgozik. Most tegye le, és nézzen mélyen magába, vessen számot az életéről, és…. igyon egy kávét. Az új…
Szösssz…..
Rég volt ilyen reggelem. Talán gyermekkoromban, utoljára. A szoba árnyékos, nem meleg, nem hideg, nem azért fekszik az ember gyermeke, mert nincs mit csinálni, vagy nem tud kikelni az ágyból,…
Esti szösszent….
Nah igen, szóval, miután hazajöttem, és már csaknem befejeztem a posztokat az útról, Mártámmal azon ment a csevej, hogy itt kéne abbahagyni ezt a blogot. Éreztem én már akkor, hogy…
Jordánia – És akkor próbáljuk ezt az egészet összefoglalni
Nagy a baj! Baromi nehéz leküzdeni azt – illetve már az volt az utolsó nap összefoglalójában is ott volt az érzés – hogy veszteségként értékeljem, amiért nem maradhattam, pedig győzelemként…
Jordánia – Mózes és Jézus lábnyomaiban, plusz a kincs, és lassan vége
Reggel na mi van, na mi? Hát persze, kómából ébredés, kávé, autóba be, törülközőt ne hozz, majd adnak. Perszehogy beraktam egyet, csakhogy legyen mit cipelni a kamera mellett. Gratula… Első…
Jordánia – Lazulás víz felett, víz alatt, és a Királyok útja, meg egy teknős
Aqaba a második napon. Ééébreggyéééé!!! A kikötőben menten ott a hajó, és az nem olyan, mit le lehet késni. Cucc bepak, kávé, reggeli, irány a kikötő. Merre a dokk? Harmadszorra…