Még el sem kezdtem, de már pont annyira nem tetszik a jövő heti „új munkahelyem”, mint amennyire nem tetszett az, ami tegnap, és ma reggel kijött a számon, meg az orromból. Baszki, ilyen dolgok nem is lehetnek az emberben. Benne…
Ha a hét végén, vagy a hét elején, vagy nemtoom mikor nem alszom egy egész kurva napot, akkor tutira eljátszom Michael Douglas, Összeomlás című moziját. De tényleg.
Jut eszembe, munka… 15 éve látom folyamatosan, hogy egy-egy embert picsán rúgnak, följebb, vagy más ranglétrára kerül, kap egy kamu állást, egy kamu megnevezést, és tulajdonképp simán magára tetováltathatná, hogy „Én vagyok a cég csicskája, apróért”. 15 éve röhögök ezeken. Illetve van olyan – nagyon ritkán – hogy sajnálom őket, de jórészt röhögök rajtuk, hisz ők vállalták. Vállalták, mert/vagy azt mondták nekik, hogy ez van, azt kész, vagy/mert végre kiugorhattak a jómunkásember státuszból, és az mégiscsak valami, vagy mi…
Kiszakadtál a való világból, az igaziból, és beestél egy rakat zombi közé, valami szaros irodába. Ettől a pillanattól kezdve elvesztettél valamit. Nem leszel fontos. Nem leszel ott, ahol a dolgok történnek. Jól, vagy rosszul, de igaziból. Csak egy gombnyomogató majom, ki majd örül a szép grafikonjainak, táblázataink, elemzéseinek, terveinek, de nem tesz hozzá semmit a világhoz. Illetve amit hozzátesz, azt bárki meg tudná csinálni, nem kell hozzá 15-20 év szakértelem, rutin, problémamegoldó képesség.
Igen, most már bizonyos, hogy aludnom kell…..
