Leírjam, milyen érzés 7 napon keresztül, napi 14-16 órát gályázni, miközben olyan helyzetekkel szembesülsz, mik simán beférnének akármelyik Monty Python szatirikus, szürreális cuccába.
Nem írom le. Most nyugiban összepakolok egy frenetikus reggelit, beállok a zuhany alá, és a változatosság kedvéért, bemegyek a munkahelyemre, hol lehet, valakit(kiket…) leköpök.
Aztán majd jövök…
Leírjam milyen úgy napi 12 órát gályázni, hogy szünet van, és remény sincs arra, hogy bárki bármit megoldjon helyettem ebben a rohadt életben?
Zé!
Akarsz róla sörözni? 😉
Mindenképpen. 🙂 Szólok, ha megyek.
Mielőbb! 😉
Én magam leszek a fekete lyuk. 😀 😀
Amúgy leírtam tegnap végül, csak nagyon káromkodós poszt lett. (Van olyan mese, hogy a legkisebb királylány levágja a sárkányok fejét? Csak kérdezem.)
Igen. 🙂
Régről, és újból is. Sose törödj vele, csak hajrá. 🙂
PPppppfffff…… 😀