Szép volt, jó volt, akkor találkozunk négy év múlva. Most jön egy pár hónapnyi tűzijáték, állófogadás, majd zsebekben is turkálnak aprópénzért egy kicsit, természetesen a politika sem maradhat ki, ő is leveszi a sarcot a fiuk – lányok sikereiből, azt mindenki boldogan menjen aludni.
Ha az év sportriportere díjat nem a Knézy kapja, akkor az év sportriportere díj nem ér egy kalap szart sem. Max. osztozhat Gundel Takáccsal, mindkettő zseni volt…
Nem kötözködök, tényleg, nagyon bírom a srácokat, de csak annyi van, hogy (bár vigyáztak, de becsúszott párszor) nem MI nyertünk, hanem ŐK nyertek! Tudom, kibaszott érzelmes dolog végigközvetíteni egy ilyet, de erre rá kéne állni…
Az olimpia legnagyobb sikere magyar viszonylatban, tutira a kézilabdás fiuk voltak, és a legnagyobb meccse a Magyarország – Izland, minek csak az nem nézte állva a végét, ki tolószékhez volt kötözve, vagy leszedálták, esetleg buzi volt, mert nem nézte. Iszonyat siker egy ilyen „új” csapattól, a következőn már remélem célozható lesz az arany. Meghajlás, és gratula.
A legnagyobb csalódás pedig… Ooohhh… arról minek írni? Pár hónapig úgyis lehajtott fejjel mennek ki az utcára, miközben az összes hivatalos, vagy privát sajtótermék jól kicsontozza őket. Mondjuk azt, hogy ez az angol víz túl iszapos a mi megfáradt, rengeteg érmet nyert úszóink, vízilabdázóink, evezőseink számára. Rosszul csúszott, vagy csak úgy, erdélyi egyszerűséggel, elnéződött…
Nah, akkor ennyi volt az olimpiai közvetítésünk. Még van egy kis atlétika, öttusa (birkózással nem tudom mi van…), meg hegyibringa, aztán jön a záróünnepség (jééé, pont nem dolgozom), és akkor most mindenki álljon fel szépen, hajoljon meg a magyar színekben küzdő sportolók előtt, azt viszonhallásra!
az az izlandi meccs tényleg hihetetlen volt… 🙂
És Légrádi mai birkózása 2-1-re zárult, sajnos nem a mi javunkra, így ő vigaszágas lett, de a bronz még az övé lehet 🙂
Hé, Te, ébresztő! Még koránt sincsen vége!
A kézis fiúk HOLNAP vívják a bronzmeccset! Ma az öttusázó fiúk a kombinált számban – futás+lövés – a 4-5 helyről indulnak! Még akár érmet is összehozhatnak!
A vízilabdázóknak meg nagyon kell a lelki támogatás, mert még holnap meg kell küzdeni az 5. helyért is, és olyankor kell a legjobban mellettük állni, amikor majd összeroppannak az elkeseredésükben.
Szóval, HAJRÁ MAGYAROK!
Ja, és a férfi maratont, és a női öttusázókat is holnap láthatjuk! Ott is van magyar versenyzőnk. Szóval, húzzad vissza a formás seggedet a tévé elé, és tessék holnap is kitartóan szurkolni! 😛
Jól mondod! 😀
Formás seggem van? Nebazd! 😀
Erre jövök haza, hogy formás segged lett? háááá 🙂 🙂
Most mondd… nekem is elakadt a levegő egy pillanatra… 😀
Jappp, most olvasom!
[…] Szabadság (értsd teheted, amit szeretnél, egyenlően testvéreddel miközben párás tekinteted a horizonton felbukkanó delfinen nyugtatod) […]
Te Zé, ez hogy, az ilyenek hogy jönnek belőled??? 😀 😀
Igazából szivárványszín csillámpónit akartam írni, de mindegy… Hogy jönnek, hogy jönnek? Lásd a poszt első mondatát.
Na, de hogy mentsem magam, pár normális mondatot azért reposztoltam a Gitten: http://gittegylet.com/2012/08/11/a-fugerol/ Ebből is látszik, hogy az ember mindig azt hiszi, régebben normális volt. (Persze ez egyáltalán nem biztos.)
hupsssz azért még egy bronz becsusszant 🙂
És MAROSI ÁDÁM BRONZ ÉRMES ÖTTUSÁZÓ! Halleluja! És a cseh srác, aki győzött, az a fickó egy brutális sportoló. El se fáradt. Nagyon szép verseny volt! 😀
A Rádiós riporterek közül pedig ezer hála és köszönet HAJDÚ B.-nek, aki a kommentárjaival nem csak izgalmassá, hanem rendkívül szórakoztatóvá tett minden meccset, győzelmet és legyőzöttséget egyaránt.
Most mondom, hogy nekem vége! 😀
Majd’ két hete nem alszom, basszus!
A pólósoknak meg nem lelki támogatás kell, hanem kibaszott infúzió, és nyugdíjas otthon. A Kemény Dénes meg nem tudom mibe futott bele, nem tudom mekkora nyomás volt rajta, hogy ne fiatalítson, ne kezdje újra felépíteni a válogatottat, de ezzel a csapattal (sokak előtt) lehúzta a wécén mindazt a képet, mi kialakult róla, meg a módszeréről, ami sikerre vitte a magyar vízilabdát. Eszemben sincs megnézni, hogy most ötödikek lesznek a srácok, vagy hetvenötödikek.
Nem azt mondtam, hogy nem fikázok? De! Nem is teszem, csak kihozzátok belőlem az állatot! 😀
Az evezősöket meg nem kellett volna belekergetni a színfalak mögött zajló kuplerájba, a Vajdának el kellett volna inkább süllyesztenie a saját kenuját, vagy egyszerűen bedőlni a vízbe, úgy 250 méternél, a Cseh Laci meg akkor járt volna a legjobban, ha megbotlik valamelyik lépcsőn és kificamodott bokára hivatkozva, visszafújja összes versenyét.
Azt mondtam, hogy nem fikázok! 😉 Nem is! Hajrá fiuk-lányok, én elfáradtam az olimpiátokon, és büszkeséggel a tudatomban, keresek két olyan napot jövő héten, amit végigalszok.
Csehnek kell egy remek sportpszichológus, aki a kudarctűrésén javít, és kiterápiázza belőle a teljesítményszorongást. Egyébként meg a durva sérülési után ez a teljesítmény tőle megint csak emberfeletti.
A kajakosokat hallgatva örülnek, hogy egyáltalán fizikailag és anyagilag túlélték ezt a négy évet, és ahhoz képest kurvajól szerepeltek. Amikor egy sportoló azon görcsöl, hogy elszegényedett, ott nehéz arra koncentrálni, hogy ő csak sportol.
Janicsnak is kell egy normális pszichológus, aki elhiteti vele, hogy egyszerre kismamának és női titánnak lenni az éppenhogy felér egy világcsúccsal, sőt, egy kozmikus csúccsal (!) , és ki nem szarja le, ha közben „csak” harmadik, vagy második az olimpián??? Hallottam valami riportot, talán az úszószövetség kapitányával, aki azt mondta, hogy jelenleg ezerszer jobban állunk az összes érmünkkel mind úszói, mind egész Magyarország versus Világ viszonylatban, mint 4 éve, ill. sok-sok éve már. És ettől reméli, hogy a pénzügyek terén is előrelépés lesz…
A most nyert öttusázó Marosi másfél éve még törött lábakkal nehezen képzelte el, hogy egyáltalán valaha is fut, vagy lóra ül, most meg bronzérmes olimpiai bajnok. És mellette a másik magyar srác, Kasza Róbert, aki 12. helyen végzett végül, végre megint magyar vért lehelt a méltatlanul elhanyagolt sportágba! Köszönet érte mindkettőjüknek!
A vívóink 20 éve haldokolnak. Talán ezt látta valahol a köztes létben ez a Szilágyi kölyök, és úgy felpaprikázódott, hogy gyorsan leszületett még ide, nehogy végleg kiírjuk magunkat a sporttörténelem ezen fejezeteiből, és íme, férfivá érett, és rögtön le is zúzott mindenkit, Mindezt úgy, hogy a vívószövetségek anyagi támogatás híján a szülők pénztárcájából túl-élnek.
Szarrágásnak tűnik a pénzről beszélni, de ma itthon azok tudnak bárhova is sportolóként eljutni, akik kapnak a Gondviseléstől segítséget. Mert az Államra nem számíthatnak. Csak akkor, ha debreceni vagy alsófutrinkautcai focisták.
A fociról pedig csak annyit:
Amikor néztük a női olimpiai foci válogatottak meccseit véletlenül kicsúszott a számon, hogy ez már majdnem emlékeztet a magyar focira. A magyar focisták talán már méltó ellenfeleik lehetnének…
Ha még lenne egy blogom, amiben büntetlenül írhatnék, akkor most írnék pár olyan posztot, amelyben kifejteném, mekkora csodát is vittek végbe a sportolóink. Egy Berki, aki a népmesék szegénylegényének tipikus példája, vagy egy Kökény, aki a barátai anyagi támogatása nélkül most nem is lett volna itt, vagy egy Risztov, aki az összes pechje ellenére újrakezdte, és végre megtalálta a saját helyét ebben a világban. És sorolhatnám, mennyi és mekkora viharokban hánykolódott kishajó ért az olimpián partot Albion ködös földjén, és volt, aki ezzel végre révbe ért.
A vízilabdásokat tekintve meg: igen, öregszenek a fiúk, és nehéz már 30 felett olyan titánnak lenni, mint két olimpiával ezelőtt. Csak az a baj, hogy ha csak a terápiás emlékeimet szedem elő, akkor is annyit tudok mondani, hogy az ifjúság talán tehetséges, de jobban nárcisztikus, mint jó vízilabdás. Azok a fiatal srácok, akik ezt a csapatot követnék a sorban, már hírből is csak nagyképűek, nem pedig nagy sportolók. Sajnos. Nehéz lesz közülük olimpiai bajnokot kinevelni. Nincsenek meg a pszichés alapjaik hozzá… Ezt is látni kell. Azért vannak kint az öregek… Ezt Kemény is valószínűleg tudja, még ha nem is mondja. Ha van is tehetséges játékos az utánpótlásban, többet kell rajtuk faragni, mint Michelangelónak a Dávid szobron.
A kézisek meg holnap sporttörténelmet fognak írni. Tessék ott lenni velük lélekben, majd alszol a sírban, szívem! 😉
„Hallottam valami riportot, talán az úszószövetség kapitányával, aki azt mondta, hogy jelenleg ezerszer jobban állunk az összes érmünkkel mind úszói, mind egész Magyarország versus Világ viszonylatban, mint 4 éve, ill. sok-sok éve már.”
Mint négy éve… 😉 Egyébként hozzák a srácok a jól megszokottat. Íme:
1988, Szöul A: 11 E: 6 B: 6 Össz.: 23
1992, Barcelona A: 11 E: 12 B: 7 Össz: 30
1996, Atlanta A: 7 E: 4 B: 10 Össz: 21
2000, Sydney A: 8 E: 6 B: 3 Össz: 17
2004, Athén A: 8 E: 6 B: 3 Össz: 17
2008, Peking A: 3 E: 5 B: 2 Össz: 10
2012, London A: 8 E: 4 B: 5 Össz: 17
😉
Gondolom a 30-hoz viszonyított…