Olimpia – Érzékenyül…

„És akkor kezdődjön a közvetítés, Vajda Attilával!”

Erre bekeverik a műúszást…

Jut eszembe, műúszás! Te, ennél idiótább sport egész egyszerűen nincs! Feltenném a kérdést, hogy ez vajon hogy lett olimpiai sportág, de nem teszem fel, mert a végén valaki megmagyarázza. Nem is az a baj, hogy ennek a cirkuszban lenne a helye. Nem is az a baj, hogy nem érdekel, mert egy egyéni, szociális probléma. Az a baj, hogy a csajok kegyetlen rondára vannak sminkelve, a hajukon az a takony döbbenet, bónuszként, amikor kiugranak a vízből, és pofákat vágnak, miközben a fülükön át is próbálják beszívni a levegőt, hogy az egyszerűen rémisztő!

De inkább műúszást néztem volna, mert a Vajda… Baszki! Nem tudom, hogy mi a faszért nem borult bele a vízbe 250-nél! Vagy miért nem harapta ketté az evezőjét? Mentette volna a menthetőt. Hatodikként? Hatodikként nem lehet beérkezni egy Vajdának! A második, harmadik helyért is keresztre feszítette volna a világ, de a hatodik??? Nebazd….

Viszont Knézy megteremtette az alapjait annak, hogy életemben másodszor, kibaszott mód elérzékenyüljek, valami sporteseményen.

1996, Tour de France, Miguel Indurain (a spanyol isten) kivégzése az első nagy hegyi szakaszon, Bjarne Riis és Jan Ullrich által. Nah, az volt az egyik legkegyetlenebb cucc, mit valaha láttam a kerékpársportban.

Szerencsétlen srác, már majdnem bőgött, mikor a csajok aranyat értek, és ha nem keverik le, akkor még az is megtörténhet, hogy belezokog a mikrofonba.

Majd jött a Magyar – Izland kézmeccs, és a rendes játékidő, utolsó tíz másodperce akkorát ütött, mintha ráharaptam volna a magasfeszültségre. Innentől kezdve a srácok akár 30-0-ra is kikaphatnak, bárkitől, tutira, hogy nekünk ez a győzelem felért egy aranyéremmel. Olyan volt ez a meccs, hogy le kell utána zuhanyozni, és mint tudjuk, ami a zuhany alatt történik, az ott is marad.

A nap beszólása pedig:

„Honnan lőtt Nagy László gólt? A Széna térről!”
Gundel Takács Gábor