… bocs, de nekem ez a pohár még mindig félig üres.
Oké, beindul a nagyüzem, a fővezér meg is jelent, és büszke volt
(bár nem tudom mire, mert köze nincs az egészhez, és röhögtem is rendesen, mikor azt elemezték pár hete, hogy vajon kit is hívnak meg a megnyitóra, hisz ottan hivatalos mód két palinak kéne állni, plusz a mostani fővezérnek, süti, és pezsgőfelszolgálás céljából.)
, mondott nagyokat, tehát most mindenki jól van, a gazdaságot felhúzza egy kicsit az ezüstcsillag. Még a ring is jól jár, mert nehogymár ne béreljenek egy lelátót július 29-re, a magyar F1 nagydíjra a melósoknak.
Viszont azt csak egész kisbetűvel publikálták, hogy míg a náciknál az óhazában egy képzett munkaerő átlagban 13700 Ft környékén keres, addig a mádzsár, ugyan olyan (ha nem jobban) képzett rábszolga 2500-at. Tehát, egy meg egy, azt osztva, szorozva, abból gyököt, és az egészet a nevezőre, szor pi, és kijön, hogy csaknem 5,5× olcsóbbak vagyunk a németnél.
Vásziszlósz? – tesz fel a kérdést a görög.
Amire büszkék lehetünk.
Arra vagyunk büszkék, hogy ismét beengedtünk egy mamutcéget az országba azért, hogy megemelje az évi dzsidipit, munkahelyeket hozzon létre, beszállítói munkahelyeket teremtsen, hatással legyen az autógyártással kapcsolatos cégek fejlődésére, fuvarozókra, vendéglátásban dolgozókra, sok-sok mindenre, mire nem terjed ki a fantáziám, így péntek hajnalban, de halló! Valamit azért mintha elfelejtenénk. Ugyanazért a minőségét, tudásért, felkészültségért, odaadásért, 5,5× kevesebbet?
Tudom, ilyenkor jön valaki, aki azt mondja, hogy márpedig a hatásuk sokkal kiterjedtebb, és ne az egyént nézzem, hanem a komplexitás nagyságát, és végülis jó ez, meg minden, de én erre azt mondom, hogy NEM!
És ez az egész sztori ott kezdődött, hogy lehullt a vas a határokról, és valami barom beengedte az első mamutcéget, majd kimondta, a komplett hatást kell figyelni, nem az egyént, méghozzá bármi áron. És innentől nem volt megállás, és innentől lett az ország az rabszolga kereskedők egyik európai fellegvára, amin jó páran meggazdagodtak a parlament környékén.
Lapozol, és erre azt olvasod, hogy a német mélyszegénységi határ, havi nettó 240e forint, a világ legjobb nyugdíjasai is a németek, mivel átlagos vagyonuk a nyugereknek 5,5 millára rúg, de szívesen vesznek fel hitelt, átlag 2,5 millát, minek visszafizetési aránya 98%.
Köszi bazdmeg, de nem baj, hisz tudjuk, itthon meg lehet élni akár havi 45ezerből is, tehát nekünk sokkal jobb, mivel ennyiből a németeknél nemhogy mélyszegény lennél, de két napig nem húznád. Anyám 36ezer forint nyugdíjjal távozott a munkavállalók táborából, és szegénykém még jól ki is lett röhögve, mert azon az összegen nem volt szabad sírni.
Engedjük be őket, építkezzenek, gyártsanak autót, számítógépet, repülőt, űrhajót, toronyórát lánccal. Persze. 5× kevesebbért… Ettől ők majd nem három, hanem másfél évente cserélik a verdájukat, lesz ám miből nyugdíj, megvénülve világ körüli utak, nyaraló Thaiföldön, új béemvé, meg mercédesz, azt minden happy. Amikor meg valaki, mondjuk innen, Európa ezen szegletéből asszongya, hogy bazdmeg, ott mennyiből élnek, akkor azt lesz a válasz, hogy nézd meg a szalámit, mert az ott sokkal drágább, szóval örüljél, hogy itten csak ennyi, és kussolj.
Most úgy beszélek, mint valami nemzetszocialist…. nemzeti szocial… nemzet…. Mindegy! Az összes egy mocskos köpködő!
Pedig nem, mert nem álltam sem át, se nem be, se nem jobbra, vagy balra, itten csak az bosszant, hogy hülyének néznek, mikor nagy csinnadrattával, a nagyvezér szónoklatával, dirrel-durral, dobszóval, zászlókkal örülünk annak, hogy ismét valakinek a rabszolgája lett × ezer ember.
Ez fáj nekem, wazzeg!
