Ha legközelebb a Nyaminyami elhagyja a szád azzal az elhatározással, hogy bárgyún kommunikáld a kölyökkel, egye meg a kelkáposzta főzeléket, mert az baromira finom (mint tudjuk, ez merő hazugság), akkor tudnod kell, hogy éppen a Zambézi haragos istenségét szólítgatod, ki akkor húzta fel magát igazán, mikor 1955-ben elkezdtek víztározót építeni lakhelyére. Ebbe 86 embernek kellett belehalnia, kétszer zúdult a folyóra olyan árhullám, mit addig nem látott a világ azon része, ki a Zambézit figyeli, de megépült. A népek, kiket kitelepítettek a víztározó területéről azóta figyelmeztetnek, Nyaminyami egyszer végleg elmossa ezt a rémtettet, és mindenki visszatérhet lakhelyére.
És így is lesz. Egyszer…
