Nőnapra

Bár fingom sincs, hogy hány nő olvas, s ők miként értelmezik a nőnapot (én mindig leszartam), de lássuk mit is ünneplünk ma.

Ha jobban megnézem miről is szól a történet, és azt mondom nektek nők, így 2010 elején, hogy boldog nőnapot, akkor kutya kötelességetek lenne engem megkeresni, és kikaparni a szemem.

Szóval, akkor ünnepeljük meg, hogy kivívtátok a jogot a szavazáshoz, a munkához való egyenjogúsághoz, a sztereotípiák eltörléséért, mik szerint a helyetek otthon van.

Most már a gyermeknevelés, főzés, takarítás, varrás, vasalás, mosogatás, mosás, bevásárlás mellett dolgozhattok napi 8-12 órában bármely munkahelyen, politizálhattok, vállalkozást indíthattok, lehettek döntéshozók, kereshetitek a kalandok tucatjait az életetekben.

Mindezekhez a továbbiakban sok sikert kívánok nektek, és legyetek…. Olyanok, amilyenek csak akartok.

Azért azt hozzátenném jótanácsként (van pár évtizedes tapasztalatom), hogy ha valaki túl komolyan veszi ezt az egyenjogúsági baromságot, akkor néha abba a hibába esik, hogy az elmúlt pár ezer év elnyomását megpróbálja megtorolni olyan szituációkban, mikor hatalmat érez markában. Ekkor két dolog történik. Ez egyik az, hogy ettől a felsőbbrendűségi érzéstől megrészegül, és akarja többször is. A másik, hogy már az első pillanatban hülyének nézik, kik felett hatalmat gyakorol, és ez csak fokozódni fog, innentől a lejtőn megállni lehetetlen.

Jah, igen… Boldog nőnapot!