Majd egyszer, ha baromira híres, és sikeres leszek, és olyan dolgokat fogok művelni, mik hatással lesznek az emberekre, és ezek természetes velejárója lesz az, hogy kikerülök abból a mókuskerékből, miben élek, ennek következtében még sikeresebb, és még elismertebb, és ha ez egyszer elmúlik – mert elmúlik – , akkor megnyugodva, tele bölcsességgel, boldogan megöregszem, leülök az íróasztal mellé, belekezdek életem történetébe – mert akkor talán már valaki kíváncsi is lesz rá – és megírom a viszonyom a karácsonnyal kapcsolatban.
Fény derül arra, hogy miért viszolyogtam ettől a naptól, mennyire nem tudtam átérezni, sőt, meg sem érteni ezen időszak alatt az emberek boldogsággal, szeretettel…
Haggyámá….
Addig is azt mondom én nektek, hogy mindenkinek pont olyan legyen az élete eme ünnep alkalmával, amilyet nagyon szeretne. Ha meg nem? Hát nézzen mélyen magába, mert biza útközben valami rendesen el lett néződve…
Dolgozzunk egy kicsit.
Nyitva van ilyenkor valami benzinkút?
😀 Valamit elnéztem út közben, az is biztos.