Nincs ingyen fénykép!!!

–          Namost, akkor jöhetsz, 2-án van az esemény, annyi képet lősz, amennyit akarsz.
–          Oké, beírtam a naptárba. Majd előtte még hívlak.
–          De az is van, hogy megbeszéltük a szülőkkel, hogy akkor felvennénk fotósnak, és a gyerekekről lehetne képeket csinálni. Amolyan csapatfotós lennél.
–          Na igen, csakhogy az áraimat nem tudjátok.
–          (röhög) Majd befizetjük a belépődet, hát nem elég?

Nembazdmeg! Nincs ingen fénykép! Sehol a világon. Nem vagyok jótékonykodási intézmény, baszod!

A digitális fotózásnak költségei vannak, bármennyire is furcsa, és érthetetlen ez a mai világban. Húzzuk ki azt a tételt, hogy a felszerelést meg kell venni, mi alapesetben is egy jobbféle, használt városi kisautó ára, mert senkit nem köteleznek arra, hogy vegyen egy ilyet. Viszont minden egyes klikk, ennek a felszerelésnek árát csökkenti, illetve az eljövendő karbantartási időt hozza előrébb, ami egy komolyabb felszerelésnél annyi, hogy veszel abból magadnak két kompakt gépet. E mellett ott az utómunka, publikálás, mihez idő, tárhely, gép, szoftver, lemez, papír, nyomtató, festék kell.  Az ember gyermeke eközben folyamatosan tanul, mi ismét idő, és anyagi befektetés, arról nem is beszélve, hogy pl. gyerek képeket fotózni egy jókora feladat, jókora energiát, és türelmet igényel, minek feldolgozásához némelyeknek sok sör, egyéb illetőknek sok egyéb tompító szer szükségeltetik. Bónuszként említem, hogy az ingyen teleportáló készülék jelenleg hiánycikk a piacon, szárnyakat sem növesztettem, szóval még mindig költség a helyszínre jutás.

Attól, hogy én bekéredzkedek egy rendezvényre, mert érdekel a téma, a mozgás fény-képezése, és ebből rengeteget lehet tanulni előtte, meg saját káron, az egy dolog. Hogy ha esetleg sikerül egy-két kép, miközben tanulom, mit is kell csinálnom, és ezt megkapja a meghívó, az az egy dolognak a természetes része. Ha tetszik megtartja, ha nem, akkor kidobja (Ugyan mondd már, hogy hány szülő dob ki akár egyetlen egy képet is a gyermekéről, legyen az bármilyen szar is…). De ne is álmodj arról, hogy majd húszasával jönnek kerek szemmel az anyukák-apukák, hogy ugyan, csak egy képet, mert mijjaz nekem,

A bónusz az, amikor megmondják, hogy hogyan is csináld. A cseheknél volt legutóbb, mikor a páciens megmondta, hogy honnan, és milyen szögből anélkül, hogy akár egy milliméternyi lövése is lett volna olyan alapvető dologról, mint a gépvázra felszerelt objektívem képessége.

Egyébként, néha elképesztő a fényképezőgéppel felszerelt állatfajta, abból is a „majd én csoportképet készítek, mert értek hozzá” típus. Már akkor látod, hogy ezt beszopta, mikor a kezébe vette a gépet. Aztán nézed, ahogy küldi a csoportot a tárgyhoz, hogy majd a tárgyra rátapadva, a tárgy képi fogságában készítse el azt az egyetlen egy képet, mit megismételni ugyebár soha többé, hiszen ilyen alkalom csak egyszer, azt mégiscsak… És akkor nézed, és akkor erőt veszel, és akkor odamész, és akkor mondod neki szerényen, hogy srác, ez nem lesz életed képe. Ne állíts 1,70 átlagmagasságú embereket szorosan egy 14 méter magas, 25 méter széles, két boltíves kapuhoz azzal a céllal, hogy mindent be akarsz fogni a látószögbe, pláne úgy, hogy a látószöged eléréséhez egy emelkedőre kell felsétálnod, vagy 80 méterre az alakoktól, ugyanis szar lesz. A csoportkép lényege a csoport. Ha az nem látszik, csak a mögöttes téma, akkor ezt a képet fogod mutogatni az unokádnak. „Te nagypapa, kik ezek a képen? Hááát, kisunokám…. Csoportkép Csehországból. Ott vagyok a második sorban, balról a harmadik. De miért nem látszik az arcod? Biztos rossza voltak a fények, meg akkoriban nem is voltak jó fényképezőgépek, tudod Balázska.”

és akkor csak küldjem át erre, meg erre a címre, és attól ők tök boldogak lesznek, mert egyetlen egy apukához sem mehetek oda, hogy ugyan adjon már egy kiló kenyeret, vagy 20 liter benzint, mert attól meg én leszek boldog, ugyanis nem érném el a célom.

Kell fénykép a gyerekről? Oké! Lesz! Megkapod 640*425-ben, agyonvízjelezve. Ha tetszik, akkor ennyi, és ennyi az ára, plusz rendelheted lemezen, albumon (leszarom), kapsz róla számlát, azt jóccakát. Te is boldog, és sem sírok. Majd ha orbánviktor elhozza a 30 forintos üzemanyagárat, és a 2 forintos kenyeret, akkor újra tárgyaljuk eme megállapodást, ha éppen ráérek, és van is kedvem hozzá. Amúgy ez egy szakma, minek van képviselője országunkban számtalan. Náluk kifizethetsz egy helyszíni fotózásért 50-100ezret, ami – csak tudd –  egyáltalában nem exrtém összeg.

Pikk…pakkk…pukkk….