Este 10 környékén már kurrrvaálmos. Na de bakker, hármat számolsz, és vége az NFL szezonnak, hát azt nem lehet végigaludni…
New Orleans Saints – Seattle Seahawks. Gyakorlatilag 20 perc után az ember gyermekének felpattan a szeme. Tudod miért jó az NFL? Mert megtanít nem elvakultan szurkolni, megtanít arra, hogy az ellenfelet tiszteld, és ne ellenségként tekints rá. Mert ha Saints – Seahawks meccs, akkor inkább a Jazz, Louis Armstrong szülővárosa, főleg Sean Payton, a vezetőedző, és Drew Brees a jó „öreg” QB a favorit.
Mondanám, hogy a meccs az utolsó 8 másodpercben dőlt el, de… Colston 8 éve játszik a Szenteknél, behúzott egy Super Bowl gyűrűt, tavaly csapatrekordot döntött elkapásban. Kurvára nem zöldfülű, többet felejtett az amerikai futballról, mint amennyit én valaha is tudni fogok, erre egy olyat mozdul, miről az elkövetkezendő évtizedekben még sokszor meg fognak emlékezni, többször fogják elemezni, és senki, soha a büdös életben nem jön rá, hogy miért nem lépett egy métert jobbra, ki a pályáról, és miért dobta keresztben előre a labdát egy csapattársának, ami miatt már a középiskola első focis évében is pofán vágta volna az edzője. Teljesen érthetetlen egy olyan szituban, ami a meccs kimenetelét döntötte el. Üvöltöttem, hajnali h2-kor. De természetesen már akkor elúszott a cucc, mikor ez a pali a pályára lépett:
Marshawn Lynch egy állat. 180 centi, 98 kiló, és ha mondjuk magyar lenne, és úgy döntene, orbánviktorra ráfér egy pofon, akkor az elcsattanna, mert nincs annyi TEK-es ebben az országban, ki megállíthatná, ha ez a pali elkezd futni. Amúgy meg nézzél rá. Ha tolószékben lenne, akkor is megrémülnél a palitól. Bár az amcsi foci egy pokolian összetett cucc, nem egy emberen múlik a mennybe, vagy a pokolba menetel, Super Bowl gyűrűre annak van nagyobb esélye, ki ezt a figurát megállítja.
Ps: Ma három meccs, mert a New England alatt megadtam magam, úgy hajnali négy környékén…