Már elég rég, mióta megtanultam figyelni az embereket, belefutok abba, hogy a régen még a környezetemben intelligensnek tartott izéékben olyan szinten tudok csalódni, hogy az megdöbbentő. Ez valószínűleg az én hibám. Bizonyára magával ragadott az, hogy valamilyen rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva hiszek ezekben az emberekben.
Majd jön a pofon.
Én tulajdonképp rettentő rossz főnök vagyok, mert nem tudok kérdőre vonni. Pedig ez elengedhetetlen, de ha nem is szarnám le ezt az egészet, akkor ott lenne az, hogy megsajnálom a szerencsétlen hülyéket. Néha elszakad a húr, de mindezeket simán meg lehetne előzni azzal, ha már a legkisebb hibákat is kielemeztetném a birkákkal.
Így volt ez tegnap, mikor felvetettem a kérdést; „Mi a faszért nem csináltátok az, amit mondtam?”
És itt jön a sokk, mert azt hiszem, hogy felnőtt emberek között dolgozom. Ilyenkor azt várom, hogy valami meggyőzőt kezd el kamuzni. Mindketten tudjuk, hogy linkségből, nemtörődömségből, vagy valami elbújt sértettségből nem tette azt, amit. De még arra sem veszi a fáradságot, hogy jól hazudjon. Azt nem is várom, hogy őszinte legyen. Ilyen hatalmas elvárásaim már nincsenek az emberek felé. Ez túl sok, mit egy ember kívánhat. Azt várom, hogy legalább kerettörténeten dolgozzon. Legalább ennyivel tiszteljen meg.
De nem! Mert mit csinál a sarokba szorított vad? Igen. Támad! Olyan mértékű logikátlansággal, hogy ha azt még egy tíz éves kölyök is kiröhögné.
Soha nem fogom megérteni az embereket. Sokszor, egyre többször vagyunk rosszabbak bárminél, mi valaha élt ezen a bolygón…
Akkor én naív vagyok, hogy elemi elvárásom az őszinteség??? Engem a kamuzás jobban idegesít. Főleg amikor valami cizellált sztorival állnak elő. 🙁
@Zé Nekem már nem elvárásom…. Az én világomban / környezetemben ez annyira ritka, hogy totál elszoktam tőle. Nem tudok 10embert mondani a környékemen (privát+minkahelyi), kik ha elbasznak valamit, azt egyenes háttal közölnék, és ne tennék hozzá azt, hogy:”De…”
És téged nem idegesít ez? Mert én nap mint nap hallok ilyen kamuregényeket. Csakhogy a legnagyobb baj az, hogy aki ilyen, az önmagának is hazudik. Nekem meg kezd elfogyni a türelmem, és lassan ott tartok, hogy veszek egy féltéglát …
Eleinte idegesített. Aztán úgy döntöttem, hogy felhúzok egy sorompót, és csak azt engedem be, aki „talán” nem ilyen. Egyre kevesebben vannak bent…
Néha azért még felbassza az agyam, ha váratlan helyről jött.
Az én agyam az bassza fel, hogy egy tanárember hazudik a képembe. Eh …
De Zé! A tanárember is ember. Attól, hogy nekije papírja van arról, hogy „képes” oktatni, attól még nem változik meg, mint ember.
Lehet, álmából felriadva fordítja le a posztomat gépi kóddá, vagy napra pontosan tudja, hogy Napóleon mikor tüsszentett egyszerre ötöt, de attól még lehet egy szarrágó, gerinctelen senkiházi.
Nem? De! 😉
De 🙂 Igazad van. Totál idióta gondolataim vannak. 😉
😀
🙁 a világ meg az ő dicsősége meg az emberi gyarlóság. Kibaszni mindet azonnal. Az kellene. De mégsem tesszük…
@Krisz úgy érzem valami bánt!