Amikor elgondolkozol azon, hogy mekkora elégtétellel érne fel az ordítás a világba: „Én hugyoztam bele a puncsos tálba, köcsögök!!!” akkor az jön, hogy a bal kezed gyűrűsujján ejtesz egy közel két centis vágást egy szikével, miből mondjuk nem ömlik a vér patakokban, de annál jobban fáj…
Aztán anyázás közben rájössz, hogy ez is csak egy pillanatnyi elégtétel lenne, és nem tudnál neki 42percig egyfolytában örülni.
Személyes (ha olvasod):
Baszki! Nagyon, rettentően sajnálom, hogy nem tettem publikussá a posztot, mit küldtél pár hete. De tudod, csak 42perc…
