Nah, szóval itt a hétvége, még egy pár óra szopás, de addig lássuk, hogy…

…mit is ír a hogyishívják? A 444 most publikált egy alkalmazást, mi megmondja, hogy hova menjél kajálni, ha épp flamós vagy. Beírod mit, mikor, hol, kivel, mennyiért, és ő megmondja a tutit. Aztán az történt, hogy bepróbálkoztam vele, megnéztem az étlapokat, majd a képernyőre pattant, hogy rigatoni bélszín csíkokkal és erdei gombákkal, és majdnem behánytam az asztal alá.

Mert erre van egy sztorim.

A minap céges vacsorát ültünk, mert állítólag olyan is kell. Ilyenkor az ember gyermeke megérkezik, felcsapja az étlapot, és nagy valószínűséggel nem rántott húst fog rendelni rizzsel, mert azt otthon is fel tudja köpni a falra, tehát beleolvas a lapba, mi ét, és gyakorlatilag akkora, hogy beleférne a 2015-ös magyar értelmező kéziszótár, 8-as betűmérettel. Tudod, hogy két dologtól egyből meg kell ijedni egy étteremben. Ha üres a bolt, és/vagy hatalmas az étlap. Mivel esetünkben mindkét feltétel teljesül, ezért ne próbálj bélszint rendelni. Még akkor se, ha melóból esel be hulla fáradtan egy céges vacsorára, mert a fáradság nem ment fel a hülyeség alól. Hülye vagy, tehát bélszint választasz, magyarosan. Van előtte is sztori, de az esetünkben irreleváns, meg Deák Bill Gyula volt az asztalszomszédod, de az is. Megérkezik a kaja, mi akkora, hogy felér egy tanzániai falú egyhetes élelemkészletével. Súlyra. És akkor belevágsz a bélszínbe. Aztán újragondolod a sztorit, és belevágsz a bélszínbe. A szakács abban nem hibázott, hogy tudta, marhahúst hogy kell sütni. Pont okés, kívül megpirult, belül rózsaszín, majd beveszed az első falatot, és azon gondolkozol, hogy vajon ér e beköpni a cuccot az asztal alá. Érne, csak lehet visszapattan, és megöl valakit. Esetleg pont téged. Az már sikeres nap lenne, ha azt ölné halálra, ki megvette az alapanyagot, mit a szakács faszán kisütött. Baszki, ez volt egy hete, de még mindig érzem a számban azt az izét, mi valószínűleg végelgyengülésben elpusztult 42 éves tehén legnemesebb alkatrészeként árultak az ét-teremben. A kurvaanyád a legkézenfekvőbb kifejezés erre az élményre. Meg annak is, aki valami rejtélyes okból kifolyólag úgy döntött, hogy az elmúlt hosszú-hosszú évtizedekben tönkrebassza a szarvasmarha ipart, és ráveszi az embereket, hogy ebből a kevert hungaro-holstein-fríz izéből próbáljanak élvezhető ételt gyártani.

És akkor bónuszból mi olvasol? Ebben a hónapban Budapesten 3,5 tonna, Zalaegerszegen 4 tonna, Dunakeszin 11 tonna húst foglaltak le. Sem nagyker, sem vágóhíd bezárás nincs, max. megbasszák őket 1-2 millára, azt jóccakát. Az ilyenre rárohasztanám a műanyaglakatot, baszdki. Nem elég az, hogy a tányérodra nem húsmarha, hanem valami végelgyengülésben elhunyt tejgyár kerül, de még az sem beazonosítható, hogy honnan, szóval amikor harmadik napja vért fosol ezen gyilkossági kísérlet eredményeként, megesküszöl, hogy életed végéig csak agyonsütött, elefántméretű hormonkezelt csirkemellet vagy hajlandó fogyasztani (created by teszkó), esetleg rizses lecsót.

A poén az, hogy nem érted a lényeget. Mert fogsz egy Aberdeen angust, amikor elolvad a hó kizavarod a legelőre, amikor meg leesik az első fagy, akkor visszazavarod, azt kapsz belőle egy olyan szelet húst, hogy erre fogsz emlékezni életed utolsó pillanatában. Mindeközben, mint hungarikumizált magyar, elbaszol egy rakat pénzt az össze-vissza keresztezett tarka tejgyárakra, meg nagyüzemi tartásukra, és amik tejére csakis azért van szükség, hogy az áfa csalók meg tudják utaztatni a cuccot olaszba, meg vissza, majd amikor a szerencsétlen már nem ad 5millió litert hetente, mert öreg, mint az állat, akkor levágják, és közlik, ebből egyél gyökér. Majd hánysz…