Na nehogymár….

Na nehogy már azt hidd, hogy engem azért csesztek a világra, hogy életem felét a különböző mamutcégek jelentéktelen fogaskerekeként töltsem, és a modern rabszolgaság ékes példáját igazolva, csendben, lehajtott fejjel nézzem azokat a szánalmasan tehetségtelen, ostoba, képzetlen, hányaveti embereket, kik a környezetemben olyan döntéseket hoznak, mik az én mikrovilágomat is jelentősen befolyásolják, vagy legalábbis megpróbálják.

Na nehogymár azt hidd, mert elszórok egy marék homokot.

Na nehogy már azt hidd, hogy azokért kelek fel reggelente, kik nálamnál sokkal később kelnek, és miután a belekortyoltak a 135 $/kg nagykerárú kávéjukba, végignézik a részvényeiket, és ha 2 centes zuhanást vélnek felfedezni, akkor emberek, családok, akár egész országok sorsát bízzák különböző íróasztalok mögött ülő emberekre, kik szeme előtt nem a hozzáértés, józanság – egész extrém esetben, az empátia – lebeg, hanem a rövidtávú profit, hisz a gazdának nem lehet egy peták vesztesége sem, és ha ezért vesznie kell a jónak, a minőségnek, vagy annak az izének….a rabszolgának, akkor vesszen.

Rabszolgaság? Érdekes állatfaj az ember, mert valószínűleg egy ideig, nagyon rövid ideig küzd azért, hogy láncra verik, majd eljő a pillanat, mikor már nem is akar szabadulni. Ékes példája volt a tegnap kora este, mikor kilőttem a céges parkolóból. A céges parkolóból, hol van egy sorompó a befelé, és van egy, a kifelé menő forgalomnak. A befelé jövő úgy három hete szart be, folyamatosan nyitva van. És a pali ott áll az autójával a sorompónál, menne ki, de a dög nem nyílik. Csodálkozva nézett, hogy miért nem állok be a sorba, miért nem várom, hogy a gazdám kiengedjen, miért megyek ki a folyamatosan nyitott oldalon.

Nehogy már azt hidd, hogy érdekelnek a sorompók, miket saját magunknak állítunk fel, önkénytelenül, és amihez csak annyi kellett, hogy valaki felülről elhintse azt, hogy eddig, s nem tovább, mert te csak egy apró fogaskerék vagy egy pokoli gépezetben, mit azok irányítanak, kik a 135 $/kg nagykerárú kávéjukat szürcsölgetik reggelente, és csak bíznak benne, annál a sorompónál meg fog állni mindenki.

Na nehogymár…