Na jó, bevallom….

…belenéztem – mea culpa – a goldenblog szavazásba.

Az megvan, hogy valami jelentős agyi zavar mutatkozik nálam. Tudom, ez születésem óta létezik, de ez most más. Ugyanis egyre romlik az amúgy sem szép írásképem, ami abban mutatkozik meg, hogy egyre rosszabbak a hármasaim. Igen, képtelen vagyok egymás után ugyanolyan hármasokat írni, az egyik-másik totál felismerhetetlenné rajzolódik a kezem alatt. Ez jel.

Szóval, golden blog szavazás.

Jah, jut eszembe, hosszú hétvége. Remélem havazni fog, miközben villámok verik az összes kiálló dolgot a földből. Csakhogy a hosszúhétvégézők is részesüljenek abból a pokolból, mit én élek át ebben a rabszolgatartó társadalomban. És, ha már rabszolgatartás….

Monnyad már, hogy mi van a goldenblog környékén, wazzeg!

Szóval, valamelyiktök berakott az EGO kategóriába, ebben a „megmérettetésben”.

A nem tudok hármast írni, az valami nagyon gyanús agyi zavarra mutat, minek köze van a koncentrációvesztéshez, annak meg köze van a….. ugye? Rémesek a hármasaim… Egy megoldás lehet. Le a hármasokkal!

Nah, akkor most jön az, hogy bebizonyítom, ez az ország miért nincs felkészülve egy olyan „megmérettetésre”, mint a golden blog. Mondjuk ezt le tudnám annyival is zárni, hogy nézd meg az EGO kategória vezető helyén lévő blogot, mi több mint – és valószínűleg behozhatatlanul – 10%-al vezet a második helyezett előtt.

De ez csak holmi nyafka, irigy fikázás lenne, amit nem szeretünk, ugyebár. Elemezzünk.

10 posztra van méretezve az oldal láthatósága, akkor nézzük a legutóbbi tízet, hiszen versenyzőnk tudja, most megmérettet, így ki köll magából hoznia a legjobbat. Lássuk mi az!?

A tíz poszthoz tartozik 11 kép, mi vizuálisan is fel akarja fokozni a tartalmi lényeget. Most tekintsünk el olyan szőrszálhasogató marhaságoktól, hogy a portré, táj, bulvár képeknél nincs ott a forrásmegjelölés, mert nálamnál sincs ott – ha netán lopok – az viszont megbocsáthatatlan, hogy az egyik fotó az új Dredd egyik képkockája, ami a tavalyi év legmélyebb pontja volt a világ filmgyártásában. Amúgy a külalak (gondolom) szabvány blog.hu-s cucc, nem kellett hozzá nagy fantázia, de mint tudjuk, a blog, mint műfaj – és nem a csápokról beszélünk, mik kinőttek belőle, majd külön kategóriákká fejlődtek – nem épp a vizualitásáról, hanem az egyén belső világának kifejezéséről kell megmutatkozzon.
Akkor nézzük a belsőt.

– Az első poszt egy idézet, valami tök rég halott, francia filozófustól, tizenegy sorban.
– A második, Shakespeare 75. szonettje. Bár nem írta oda, hogy ez a 75., de ettől tekintsünk el.
– A harmadik… szerintem a 93-as Bonanza buliból egy K.Á. idézet.
– A negyedik Ákos, a Veled utazom című nótájának szövege. (Ezért a mondatért sem kapok Puliczert. )
– Az ötödik első fele a Blikk egyik cikke, hol Andy Vajna, meg valami cucc esküvőjéről írnak, viszont itt már hallható a szerző hangja is, pár sorban. Bár ne…

Figyel, üssél meg, mert kezdek átmenni Puzsérba, ami már nekem ciki….

– A hatodikat… ha lenne egy 10 éves lányom, és ilyet írna házira, fogalmazás gyanánt, akkor megvonnám tőle a fagyit, de legalább itt is van idézet.
– A hetedik poszton lépjünk tovább.
– A nyolcadikban ismét Kovács Ákos szól.
– A kilencedikben helye van Márainak, meg egy kutyának.
– A tízedik szerintem egy könyvajánló, vagy nemajánló lenne, de csak a szerző, meg talán a cím szerepel benne, meg az, hogy mit olvas(na?) inkább (mivan????)

A most leírt 7db. hármasból egy olvashatatlan… meg fogok halni….

Mi van? Ja, igen! Szóval, azzal, hogy megpróbáltam értelmet találni a vezető helyen leledző poszt-er (Hülye! Levédetem! Ezek nem blogerek, hanem poszt-erek!) írásaiban, azzal nem őt akarom pellengérre állítani, mert ő nem tehet semmiről. Egy olyan figura, ki meg akar mutatkozni a világ előtt, és ezzel az égvilágon semmi baj nincs. Ehhez nem kell felkészülni, nem kell megtanulni írni, gondolkozni, semmit nem KELL. És ez a jó a világhálóban, hogy nincs „KELL”!

De könyörgöm! Bárkihez, mittudomén, legyen ez elmúlt 10ezer év bármely istensége… hogy a francba lehet erre szavazni? Ha a szerző mondjuk autista, vagy egyéb torzulása van, ami azt mutatja, hogy ebben a blogban hihetetlen nagy munka van számára, akkor bólintok, és tőlem is kap egy voksot, meg egy tábla csokit is, de akkor legalább az anyukája segítsen neki egy bemutatkozást írni, miben kifejti a szerző hiányosságait. És akkor tudjuk, nem erre van a világnak szüksége, nem ez a jó, viszont olyan dolog ezt a megmérettetések csúcsára helyezni, ami igazán emberi dolog.

Viszont nem található erre magyarázat, így az van, hogy ebben az országban az emberek
– egyáltalában nem olvasnak blogokat, nincs rá igényük
– csak idézetekből élnek ahelyett, hogy lennének saját gondolataik, szóval, a „lájk” nemzedék veszi át lassacskán a hatalmat a világ felett
– többsége tud hármast írni, én meg nem
– észre sem veszik, hogy az önreklám, a népszerűség mögött az értékek, már kifejezés szinten sem jelennek meg.

Az meg mindennek az alja, hogy vannak, kik egyenesen csalódottságunknak adnak hangot amiatt, mert nem feleltek meg a bekerülési feltételeknek, vagy nem jutnak el az áhított népszerűség élére. Itt? Basszus… Örülj neki! Egyik bloger sem került be – nevezés híján – kiket olvasok, mégis az elmúlt évtized legjobb írói (mindketten…), és akkor lehetne szükségük ilyen faszságra, mint a golden blog, ha az írás fedezné a megélhetésüket. De mivel ebben az országban akkor tudsz megélni a blogodból, mikor a pokol befagy….

Szörnyű! És akkor betesztek engem is egy olyan kibaszott zsákba, amiben egy ilyen lehet az elrejtett kincs, basszus, azt majd’ kért oldalt kell írnom ennek kritikájaként, mikor közben nem mennek a hármasok, szóval szellemi képességeim a lejtő felé haladnak eszeveszett sebességgel, hajlobogtatva, sikoltozva.