A legfontosabb gondolat valahogy úgy hangzik: Az élet túl rövid, és értékes ahhoz, hogy ügyintézésekkel töltsd bármennyi részét!
Képzeljünk el egy olyan ideális világot – ha a pénzügyeidről van szó – ahol kurvára nem kell számítógép előtt ülnöd szerződések apró betűs részeit értelmezve (úgysem tudod), egyéb papírmunkával foglalkoznod, meghülyülni Excel táblázatok fölött, és kínok kínjait átélni, mert nem érted, hogy itt most valóban át akarnak kúrni, vagy valamit, valami baromsággal szoroztál össze. Ebben a világban ezért fizetni is – közvetve, vagy közvetlenül – képes vagy, mert az idő, és annak rohanása egy nagyon fontos tényező az ember gyermekének életében. Ha eddig ezt nem tudtad, most mondom…
Tehát, ott vannak a biztosításaid, mi szólhatnak autóra, ingatlanra, életre, és minden egyébre, mik értéket képviselnek, pénzben megválthatók. Gondolnod kell a jövődre, így kellenek megtakarítások, amúgy kurvára nem akarsz 80 éves korodig dolgozni az elbaszott nyugdíjrendszer miatt, majd kurvára nem akarsz olyan helyzetbe kerülni ezt követően, hogy a minimál nyugdíjadból várd a halált. Kell gondolnod a jelenedre, ha épp hitelek alatt nyögsz, esetleg pénzügyi terveid vannak, amik esedékesek lesznek éppen bármikor.
Ezek mind megoldhatók egyedül, tehát odaülsz a számítógéped elé, végignézed a cégeket, szolgáltatókat, bank, és hitelintézeteket, nézed a kamu grafikonokat, a második apró betűs után úgy döntesz, hogy soha többé nem olvasol apró betűst, majd beülsz, felszállsz, odagyalogolsz az intézményhez, leülsz az ügyintéző elé, ki kedves, vagy nem, majd előadod mit szeretnél, ő meg 42mp alatt képes 12 olyan mondatot lenyomni, amitől egy hétig nem szólsz senkihez, a sokk miatt. Majd aláírod, bólogatsz, és intézed az átutalásokat, míg le nem ülsz Bélához sörözni, aki kiröhög, mert ő 30%-al olcsóbban intézte ugyanazt, mint te, mert épp a jó apró betűst olvasta el… Miután bocsánatot kértél tőle, amiért pofán locsoltad sörrel, hazamész sírni, és eldöntöd, leszarsz mindent, mert a faszod sem fog újra átmenni ezeken a cirkuszokon, elég volt, inkább maradsz abban a szarban, amit elindítottál.
Itt jönnek a képbe a pénzügyi tanácsadók.
Az, hogy valakinek pénzügyi tanácsadója van, nem egyenes következménye annak, hogy pénze is van hozzá, szóval, nem a milliomosok klubjának vagy tagja, hanem szeretnél úgy költekezni, hogy a pénzed csak igen kevés része egyen lehúzás áldozata, hiszen kibaszott keményen dolgoztál meg eddig érte!
Ők azok az emberek, akik ahhoz értenek, amihez te sosem akartál, és sosem fogsz! Ők „állnak sorba az ügyintézőnél” kötik a szerződéseket, követik figyelemmel a változásokat, ajánlanak újabb, kedvezőbb lehetőségeket, tudják az apró betűst, hiszen ez a szakmájuk, ebből élnek.
Mondom, egy ideális világban….
Kapcsolatfelvétel
Az egész úgy kezdődik, hogy felhív telefonon, mond egy pár mondatot, majd közlöd vele finoman, hogy hívjon fel cca. 6 hónap múlva, mert nagyjából akkor leszel olyan állapotban, hogy foglalkozz a témával, ami most csak neki fontos, neked nem (amúgy pont fordítva van ez…). És bazdmeg felhív 6 hónap múlva, mert kurvára nem képes elfelejteni ezt a hívást. És onnantól kezdve mindenre emlékszik, amiről beszéltetek, hisz így tud bizalmat kiépíteni.
Természetesen a cég irodájában van randitok, mert tudnod kell, hogy emberünk hol dolgozik, ki is valójában, milyen nagy a buli, hányan gályáznak egyszerre, stb. Duma, csevej, majd miután lefektettétek az alapokat (mik a prioritások az életedben, pl: hitelek, biztosítások, nyugdíj, egészségügy, stb.), elindul a munka, tehát fel kell építeni a páciens portfólióját, meg kell vizsgálni miből, mennyit, merre, meg meddig. Ezt követően jönnek az ajánlatok, így együtt eldönthetitek, hogy mi a szimpatikus, pro, és kontra lehet mindent vizsgálni úgy, hogy innentől kezdve nem egy sosem látott ügyintéző előtt ülsz, aki a saját termékét akarja rád sózni, hanem azzal, aki innentől kezdve felelős a pénzmozgásaidért. Csak ezt a jó pár alkalmat kell túlélned a sztoriban, utána már csak akkor kerül elő, ha szükséged van rá, új lehetőségek merülnek fel a portfóliódban, azt át kell beszélni, illetve alá kell írni papírokat.
Mondom, egy ideális világban….
És akkor elkezdenek kidőlni a csontvázak a szekrényből….
Gyorsban előkapod a biztosításaidat, kötvényeidet, majd büszkén viszed az ügynökhöz tanácsadóhoz, hogy nézze át, kezelje, leszarom! Ok, itt 30 napon belül van a felmondási lehetőség, ez meg csak jövőre, ezeket most félretesszük, nézzük a nyugdíjmegtakarítást, mert az fontos.
Hümm… de kinek is?
Ekkor betol eléd három Unit-Linked nyugdíjbiztosítást….
Ne szaladjunk előre! Szóval, felméri pénzügyi helyzeted, megtudakolja, mennyit is keresel (anyádnak nem mondanád meg, basszus…), belevágja arcodba, meddig is fogsz élni (WTF???), hány hónapra elegendő tartalékkal kell rendelkezned, majd „oszt, és szoroz” minek az eredménye annyi nyugdíj, amiből már ma is képtelen lennél megélni. Előrevetíti sanyarú jövődet, majd azt mondja, neki erre van megoldása, már előre is dolgozott, tessék!
Ott állnak színes grafikonok, amiket bármikor tudna húzni keresztfiam, és törnek a csúcs felé, szakítanak át tízen-, húszon milliós sávokat, meg sem állak, csak a végtelenben, meg tovább. Hol a papír, hol írjam alá? – gondolná az ember gyermeke, ha az ember gyermeke nem lenne alapból bizalmatlan mindenki irányában, aki legalább évtizede nem bizonyítja folyamatosan megbízhatóságát, vagy/és annyira vagy vele elfogult, hogy azt is megköszönnéd, ha átbaszna.
Ettől féltem – gondolta Zap, és türelmet kért, a számítógépétől üres Excel táblát, böngészőjétől meg szerződés tervezeteket, jogszabályokat, útvesztőket. Majd feltette a kérdést: Mi a faszom ez?
Étékpapírszámlák, bónuszok, visszatérítések, kezdeti költségek, TKM, és akkor a 10. évben a… közben kutasd a forrásokat, böngészd a híreket, nézd a tőzsde alakulását, olvass „szakértőktől” cikkeket, fórumokat, de akkor még szó sem volt arról, ha történik valami baj, ami következtében fel kell mindenedet szabadítani, mert az cca. háromszorosára növeli azt a szopáscunamit, amit azzal idéztél elő, hogy először felvetted a telefont a „pénzügyi tanácsadónak”.
És akkor ott vannak a saját színes, meg szagos grafikonjaid, amiből az látszik, hogy megint beszálltál valakinek a jacht fenntartási költségeibe (sokmilliós tétellel!), és méghozzá a saját hiteles aláírásoddal igazolva, nem csak úgy, állampolgári kötelességből.
Majd mondom az uramnak, Tibi!
Majd előveszed a „pénzügyi tanácsadót”, hogy ezt meg ő hogy gondolja, hiszen a világ egyik fele óvva int az Unit-Linked biztosításoktól, a másik meg üzletkötő?! Mire a pali közli, hogy tévúton vagy, hiszen rossz volt a matek, majd előveszi ő is a számológépet, és azt mondja, nagyot tévedtél, az nem is úgy van, hanem így.
Namost, az „így” azt jelentette, hogy kerek perec közölte… nem, ezt most beidézem, kijavítva az elgépeléseit, mert beszarsz!
A kedves …… kapcsolattartóm azt is elmondta hogy a TKM-et évente vonják el, illetve hogy AZ ÉVES BEFIZETÉSEIDNEK (tehát nem az aktuálisan kezelt tőkédnek) a bizonyos százalékát (1,8-3,5%) amit el fognak vonni ahogy a reggeli találkozónkon is számoltuk a legrosszabb esettel számolva, ugye a 3,5%-al neked az évente 19.800 FT, nyilván ez az indexálás miatt majd magasabb lesz
Ez mit jelent lefordítva?
Nem megy a helyesírás, de nekem sem, szóval ezen lépjünk túl. Vegyünk egy kezdeti, 45 000 Ft-os havi befizetést, évi 5%-al indexálva, ami a 18. évben kijön havi cca. 103 000 Ft-ra. Szóval, az utolsó évben össz. 1 236 000 Ft-ot fizetsz be a kasszába. Ennek a 3,5%-a 43 260 Ft. Eddig stimmel? Ok!
Ekkor a kezelt tőkéd (össz. befizetés + évi 7%-os hozam (Muhahahahaaaa…) + bónusz számla + adójóváírás számla + faszomtuggya számla) már bőven 30 000 000 Ft magasságában ketyeg, mire azt mondja a pali „a TKM-et évente vonják el, illetve hogy AZ ÉVES BEFIZETÉSEIDNEK (tehát nem az aktuálisan kezelt tőkédnek) a bizonyos százalékát (1,8-3,5%)” ezt az összeget max. 43 260 Ft-ét kezelik. TEHÁT, a számlámon lévő teljes költség mutató, ami annyi elemből áll, hogy kéne hozzá egy külön posztot írni, 0,14%
Jól láttad! Állítólag van a bolygón olyan pénzintézet, ami a tőzsdei, és minden egyéb pénzügyi műveletet neked nullaegésztizennégyszázalékért végzi!
De nem ez a pláne, mert simán elküldöd a picsába, és jóccakát…
Csak annyi a deal, hogy adjál ki nyolc telefonszámot…
Szóval, miután sok mindent átbeszélsz, jönnek az ajánlatok, elkezdtek belemélyedni a cuccba, de még nem vetted elő a matekot, eljön egy furcsa pillanat. Tudod, amikor az áldozat már meg van puhítva, a levegőben a bizalmi szálon már ott csillog a hajnal párája, és mindjárt barátok is lesztek, aztán kéz a kézben szökelltek az utcán, valami 80-as évekbeli amcsi popzenére.
Akkor szükség lenne pár telefonszámra, mert hát a szegény pénzügyi tanácsadó arra van ítélve, hogy minél több, és több ügyfélnek tegyen jót, a világban, hiszen a világnak erre nagyobb szüksége van, mint a jéghegyekre, vagy a világbékére.
Noh, ez meg nekem kb. olyan, mintha a fogamat húznák, mert minden egyes kapcsolatom adata számomra eddig megoszthatatlan kategóriába tartozott. Kibaszott sokat vagyok képes költeni arra, hogy megőrizzem a látszatát annak az adatvédelemnek, amit el tud érni egy hétköznapi júzer, és most ezt fel kell törni, ki kell adni belőle. Gáz! Bónuszból, ezt követően írnod kell az áldozatoknak, hogy az elérhetőségeiket megosztottad, és ahogy magamat ismerem, biztos kurvaanyáznék emiatt. Segítségként kapsz egy sablon sms-t, hogy ezt küldd el. Noh, azt biztos nem küldöd el, mert mind a 8 ember mentőt hívna rád, vagy rendőrt, tehát csak a 80%-át fogalmazod át, ami – a reakciókat látva – így is fennakadt a „miafaszomez?” szűrőn.
Szóval, bocs mindenkitől! Jó pár találkozó, egyeztetés, kutatás, cikkek, számolás kellett ahhoz, hogy leessen a lényeg, higgyek a szememnek, és tökre sajnálom, hogy rátok zúdítottam ezt a faszt!
Utózönge!
Csak a gyengébbek kedvéért: Van egy olyan eszköz az emberek kezében, amit úgy hívnak: Internet. Ez arra is képes a FB, és az online pornó mellett, hogy mondjuk pénzügyi ajánlatokat hasonlíts össze, függetlenül attól, hogy az egy megtakarítással, vagy egy csőbilinccsel kapcsolatos. Egy ilyen tanácsadó sem ment fel az alól, hogy gondolkozz, mérlegelj, saját döntéseket hozz!