Mont-Saint-Michel
Az ugye megvan, hogy erősen bakancslistás a hely?!
Mondjuk annyira, hogy a mi vén földrészünkön egy olyat nem tudok ezen kívül mondani, ahová szívesebben…
Csak annyit, hogy tudd, ha esetleg eljutsz a püspöki magasságokig, és mondjuk megjelenik neked Szent Mihály arkangyal dörgő hangon, azt közli, most elkezdesz építeni egy tengerből kiemelkedő sziklán nyugvó kolostort, mert különben lyukat éget a seggedbe kalapodba, akkor ez nem fenyegetés, hanem ígéret!
Voltam itt 15 évesen. Csak akkor lehet a szigetre menni, ha apály van. Dagálykor szinte az utat is beborítja a tenger, s a turistabuszok akkor nem tudtak hol parkolni. Ma már nem tudom, mi a helyzet. A tanárunk azt mondta, hogy kb. 6(!) km-re húzódik vissza a tenger. A kolostor falairól nem is lehetett szabad szemmel látni. Nem mutatok képeket, mert szemüveges, copfos, farmeres idióta kamaszcsaj voltam, de nagyon vagány is: piros-fekete pilótadzsekiben – akkoriban vadászpilóta akartam lenni -, készült rólam az egyetlen olyan kép, ami igazolja, hogy ott voltam, nem csak képeket loptam valahonnan róla. Igazi, jó kis papír képek, öreg géppel fotózva. Vette turistakönyvet is, jó drágáért. Asszem franciául, nem angolul. Mert régebben beszéltem ezt a nyelvet is… Szerelmes voltam Franciaországba. Bretagne egy olyan hely, amit ha egyszer meglátsz, többet nem felejted. Életemben először itt találkoztam a Föld Lelkével, és megáztattam magamat a jeges óceánban. Sírtam, mint az anyja ölébe hazatérő gyerek…
Eltekintve attól, hogy most jelentősen utállak – természetesen irigységből -, ide azokkal a képekkel!
MOST!!!!
😉
Oke, mikor érsz rá kávézni?
Mindenképp valamikor a közel, avagy távoli jövőben!!! 😉
Irjal sms-t, akko’.. Addig meg olvasd a meseidet! 😉
Lassan eljő az idő, hogy lesz rá idő (remélem)! 😉
Na csak annyit szeretnék most mondani, hogy ha itt kell legközelebb találkoznom veletek, hát egye bassza, erre az áldozatra hajlandó leszek. (A repjegyet pályázati pénzből intézzük, gondolom.) 😀 😀
Simán pályázati pénzből! De ebben neked köll oszlopos szerepet játszani. Bízunk benned! Nagyon! 😀
Nem röhög! Ez egy komoly blog! Addig terkaput is epitunk, ne viccelj!
Nem röhög. Megoldja. 🙂
Ja, ezt a projektet meg el is felejtettük. De csak majdnem. Térkapu építése terén meglehetősen le vagyunk maradva. Jelenleg a Feketelyuk Projekt kapcsán úgy tűnik, a teljes kudarc felé tartunk, minthogy a fent említett jelenség erősen befolyással bír a tér-idő kontinuumban a lélektani állapotaink erőst a sűrűjébe gravitálásával. Muszáj mielőbb újabb meetinget tartanunk a katasztrófa elhárítása érdekében!
Ha nem érted, direkt..