Legyen ez közvéleménykutat, lássuk, csak olvasgatni jársz ide, vagy vannak gondolataid is. Ez mostanság azon ritka pillanatok egyike, mikor érdekel az emberek véleménye egy bizonyos témáról, ami nem más, mint a fotó.
(Ezt a mondatot 5× írtam át eddig…. Lehet, nem is érdekel?)
Mi az a gondolat, mi átfut az agyadon, mikor leragadsz egy fotográfia mellett? Miért ragadsz ott egyáltalán? Mi állít meg a nagy rohanásban? A méret, a színek, stílus, témaválasztás? Tájképek, természet-, épület-, reklám-, divat-, portré-, szociofotó? Mitől mondod valakire azt, hogy „Jó képeket csinál ez a fazon”.
Noh, ezt fogalmazd meg egy szóban, vagy sok mondatban! Csak azt ne írd, hogy hangulatfüggő. Kíméljük meg egymást ekkora közhelyektől, inkább lássuk, milyen gondolatok vannak a fejetekben.
Tegnap megvolt a Tankcsapda koncert? Ott lehetett volna piszok jó képeket lőni, méghozzá baromi sok témában…
pont ez az, hogy nemcsak téma meg szín meg kompozíció, hanem van benne valami plusz, amit nem lehet megfogalmazni. mondjuk én szeretem ha van benne valami mókás csavar, valami szokatlan.
Nekem nem számít a szín, a téma …
Számomra akkor jó egy kép, ha érzést tud generálni.
Ha engedi, hogy beleélhessem magam, elképzelhessem, gondolatokat ébresszen. De azt hiszem ez összességében igaz minden művészetre, minden olyan dologra, ami produktumot nyút.
és ecccer majd megtanulok írni is…
Nekem általában az a fotó tetszik, aminek a témája valahogyan kapcsolódik az emberi léthez. Mondjuk egy komplett sztori van mögötte, amit képi eszközökkel sikerül kifejezni (főleg a kompozíció, a színek nekem kevésbé fontosak). Robert Capa forever. 🙂
@Zena Oké, de mi szokott legfőképp nyúútani ( 🙂 ) érzéseket?
Tájkép? Portré? Kiállítások képei? Valami szociofotó? Reklám?
@Zé Robert Capa forever! 🙂
Végülis lehet ám, hogy rosszúl tettem fel a kérdést, és csak annyit kellett volna, hogy mit gondolsz, te óóvasóó, a poszban lévő képről…
Hhmm…
Tényleg! Ez jó is!
Kinek mi jut eszébe erről a képről? Tessék szabadjára ereszteni a fantáziát!!!
A nagyapám jut eszembe a képről. A kitelepítés után, amikor évek óta nem volt már semmije. Ül a tiszaberceli ház előtt, és hallgatja a házban sikoltozó feleségét. És azon gondolkodik, miből fogja majd etetni a gyerekeit, a meglévő kettőt, meg a majd még születendő kilencet. Hogy hideg és kemény volt a föld, amibe a második gyereket temette. Hogy végül majd gégerákban kell meghalnia egy barátságos hegyen. És hogy gyűlik a torkában a keserűség.
Uhh… ez nagyon „jó” volt! Kösz! Ilyeneket várok.
az a kép tetszik, ami elkapja, megörökíti „A” pillanatot. persze, tudom, hogy ez közhelyes, de a fotográfiának ez a lényege. nem tudod szavakba önteni, csak érzed. olyasmi ez, mint mikor beleszagolsz egy régi parfümösüvegbe, és megrohannak az érzések. nem tudod megfogalmazni, csak ugyanazt érzed, mint „akkor, ott.” speciel egyébként ez a kép nyomasztó. nem nem tetszik, csak nem nézem szívesen.
@zzizi
Akkor jó a kép, hiszen elérte hatását. Érzést keltett, legyen az pozitív, vagy negatív. És biza ezek a nagy dolgok ebben a szakmában… 😉
Noh, még valaki?