Mi? Hogy nekem alvászavarom?

Szóval az nem mehet tovább, hogy lefekszem aludni, majd 2-4 óra múlva felkelek, mint aki jól végezte dolgát, és nekikezdek a napnak. Namost az a nap, mihez így nekikezdek, szinte említésre sem méltó, merthogy produktum annyi van mögötte, hogy ahhoz fel sem kéne kelni az ágyból. Oké, ez előfordult régen is, de max. egy hét után nyoma veszett. De ez már tart 3hónapja, basszus… valaminek lassan csak nekimegyek…

Tehát, közelítsük meg a dolgot tudományosan.

Kezdünk mindjárt a net útvesztőiben barangolni. Mit is ír a hogyishívják?
Ohh… netudd! Annyit lehet olvasni a következményeiről, hogy Dunát lehet velük rekeszteni.

Egyébként észrevette valaki, hogy mostanság egyre több gondolatomat nyomatékosítom hasonlatokkal? Mert én igen… és mondjuk kurvára kezd zavarni…

Szóval, minden lehetsz a nemalvástól. Depressziós, széthullik a környezeted, te is darabokra esel, vegetálni sincs erőd, leírják a családi, munkahelyi, egyéb, életbeli hatásokat. Sőt, már pénzben is kifejezhető az alvászavarból eredő kár. Jah! Minél kevesebbet alszol, annál kevesebb gyapotot szedsz, már a hajcsár ostorára sem pattansz úgy, mint rég, így hát csökken a termelés, a részvényesek eladnak. Csődbe megy a világ miattad, ki nem alszik, mi még nagyobb nyomást gyakorol rád, amitől még kevesebbet alszol, s a végén meghalsz. Mármint, mindenki meghal, de te hamarabb. Aztán jön a misztikum. Mert azt is bele lehet keverni a dologba. Olyan kifejezéseket találtam, mint a „holisztikus lelki egészségvédelem szemléletmódja”. Beszarsz…. Én eddig egy holisztikusról olvastam, s az Douglas Adams; Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, című könyve volt. És azt hiszem, hogy ebben az életben ez így is marad.

Sasold! Találtam ilyet is:

„Amikor viszont annyi stressz ér, hogy a dolog állandósul és életformáddá válik, akkor a szervezeted alkalmazkodik ehhez, és itt kezdődnek a problémák.

Fogadni mernék, hogy az alábbiak közül két állítás biztosan illik Rád!

Az emberek:
61%-a érzi úgy, hogy folyamatosan túlterhelik a munkahelyén
50%-át idegesíti az időhöz kötöttség, az állandó rohanás
30%-a érzi úgy, hogy felőrlődik a család és a munka között
20%-ának gyakran vannak problémái főnökével
16%-át idegesítik a közlekedési dugók
3%%-a feszült az otthoni nézeteltérések miatt
7%-a szenved az ágyban történt kudarc okozta stressztől”

Ez összesen 197% ami azt jelenti, hogy az egész világnak, duplán vannak problémái. Még az unokáink is a mi stresszünkből fognak nemaludni…

Jó, tudom, ez olyan, mivel az őrületbe kergettem a szakmai tanárom, mikor elmondtam neki, hogy nem értem egy bizonyos magban hogyan lehet 70% szárazanyag tartalom, 30% víz, meg 15% már mittoménmi… mert az 115%, az meg nem lehet…. Netudd milyen feje volt 10perc múlva, mikor még mindig bizonygattam, hogy márpedig egy mag vagy 100%, vagy az sci-fi. És hogy mi milyen nagyot röhögtünk az óra végén. Akkor még tudtam aludni.

Szóval, a felsoroltak közül egyszerűen nem tudok olyat mondani, min tudatosan őrlődnék, így hát legyen egy 198. százalék. Az vagyok én.

Várjál, és akkor jönnek a megoldások is. Gyógyszerek, nem gyógy-szerek, terápiák, vizsgálatok, relaxációs gyakorlatok, gyűlések, előadások, jááájjj…. Az ember alig győz válogatni a megoldások garmadájában. Ohh… és erre, illetve az „i” –re jön a pont, ugyanis az emberek véleményezik a különböző megoldásokat. Aaaakkor aztán beüt a krach, mert hírtelen annyi ellentmondásba keveredik az annyi téma, hogy feladsz mindent, bezárod a böngészőt, lekapcsolod a gépet, majd ránézel az ágyra és rájössz a tikok-titkára, mi nem szent Anzelmó krónikáiban leledzik, hanem egy egyszerű tény:

Nem fekszik benne az, kinek puszta lénye megnyugtatna.

Ennyi! És az élet oly egyszerű, mint egy maflás.