Mi, hogy órások?

A közvetlen környezetem tegnap óta tudatában van annak, hogy elszakadt az óraszíjam.

Röhögnek is rajtam, nomeg a reakcióimon, mert ez kb. olyan, mintha egy pókverembe estem volna. Totál ideg, semmi mással nem foglalkozik, csakhogy szíjat vadászon valahonnan, leszarja a munkát, a világot, mert nincs óra a kézen, szóval ez a legfőbb projekt most.

Nem tudom már kinél olvastam, valószínűleg valami bolg lehetett, hol az író benyögte, nem is érti mi szerepe van a világban ma már a karóráknak, mikor ott van nála a mobiltelefon, amin ketyeg az idő. Talán akkor olvastam utoljára a barmot… Gyere köcsög, ússzunk a tengerben egy órát. Jah, hogy nem fogod tudni mennyi az egy óra, mert kint kell hagynod a mobilod a parton, mi egyébként is pár perc múlva lemerül, és egyik pálmafán sincs töltő? Uppsz….

Mindegy, szóra sem érdemes.

Tehát, nincs óra a kezemen, és az, hogy ez a tény zavar, egyáltalában nem fedi a valóságot. A másik dolog, mi igazán kellemetlen, hogy ez már nem a nyolcvanas-kilencvenes évek, mikor az órás ráfaragta a műanyag szíjat az órára, ha épp nem volt készleten a megfelelő méret. Nem-nem, ez már nem a stiftes, bepattintós idő, tehát köll hozzá a típusszám.
Mivel tegnap este történt a borzalom, így csak ma reggel kezdtem el kutatni a netet, meg telefonálgatni.
Igen, telefonálgatni, mert Bell 135 éve azért építette meg az első ilyen készüléket, hogy az ember gyermekének 2011-ben ne kelljen bejárni az egész várost óraszíj keresés ügyében.

No meg más érdekek miatt is, de azok ebben a pillanatban szemernyit sem relevánsak….

Felveszem a telefont, beütöm a – ezt most nevesítem, mert le akarom őket húzni –BORKUTIME – telefonszámát, és felveszik…

Hozzátenném, hogy a következőt írták weblapjukra:

„Üzletünket Borkuti Béla órásmester 1969-ben nyitotta a Borkuti órás dinasztia második generéciójaként. Szakmai kiemelkedése hamarosan meghozta üzletének országos hírét. 1985-ben fiával Sándorral valamint 1988-ban fiával Bélával, mint az órás dinasztia harmadik generéciójával folytatta működését. A piaci lehetőségek változásával 1989-től az órák javításán és óraszíjak kereskedelmén túllépve, megkezdtük az órák kiskereskedelmi forgalmazását is az üzletben. Innentől számíthatjuk az első BORKUTIME ÓRASZAKÜZLET megalakulását”

Igen, jól látod, a harmadik generÉció már a hejjezsírázsnál elakad, nem is beszélve a fogalmazásról….

Szóval, felveszik, majd közlöm a paraszttal, hogy milyen óra, mi bajom, és hogy bemondanám a vas típusszámát, nézze meg nekem, van e raktáron. Erre közli a köcsög, hogy menjek be az üzletbe, mert nyolcan állnak előtte, és ő erre nem ér rá.

Anyád… Táv 23 km. 32perc, üres (!!!) városban, éjszaka, kikapcsolt jelzőlámpák sokaságával . Azért autókázzak másfél órát te köcsög, mert nem vagy képes lehajolni a kicseszett pultba?
Viszhall!

A kedvenc órásboltom a körúton elsőre eszembe sem jutott, hisz ott mindig meg kellett rendelni a cuccot, de hátha… Az öreg felveszi, bemutatkozom, üdvözöl. Mondom én, hogy típusszám, erre ő, hogy természetesen, egy pillanat, majd 23mp múlva mondja az árat, és fáradjak be. Hálát rebegek, és közlöm, rögvest ott vagyok.

Mert így kell eladni, basszátokmeg!!!!!
Nem úgy mint Borkuti Béla x. generációja, a hírnév súlyával a kibaszott vállán!

Jah, és egy gyöngyszem, ha már a webnél tartunk.
Nézd meg a Bálint órás szaküzletet, azon belül is a lap tetején a szervizt. A legcsodásabb példája annak, hogy miként kell megjelenni egy üzletnek a weben. Kurva jó munka, le a kalappal a megrendelő, és a gyártó előtt! Belesajdult a lelkem, hogy nem győri vagyok, bár nem tudom milyen győrinek lenni, de legalább van egy olyan hely, hol számít a megjelenés, mi tisztelet a vevők felé.