Mától a tűrőképességem mértékegysége a Tesco. 1 tesco=3perc, bármely Tesco áruházlánc üzletében eltöltött idővel.
1 Tesco (berohan, már bent van egy pár cucc a kosárban, tudom mit csinálok, ha ilyen ütemben haladunk, akkor semmi gáz)
3-6 Tesco (mi a francokat kell állandóan megállni minden szaros helyen, amikor vagy ott a lista a fejben, vagy le van írva papírra?)
6-7 Tesco (hülyét kapok…. tulajdonképp mi a jelentése, a „hülyét kapok”-nak? mindegy… ha öt perc múlva nem jutok ki, akkor a terrorelhárítók fognak kivinni láncban, mert ezt a vén ribancot, ki itt bohóckodik előttem a kosarával, túszul ejtem, a fejéhez fogott élő ponttyal, és a követeléseim között lesz egy helikopter, meg 1millió dollár)
8-10 Tesco (kirángatom a kibaszott pénztárost a helyéről, kitépem a gerincét, kihúzok a testéből pár ideget, csinálok magamnak egy pengető hangszert, és egy eldugott zugban Beethoven 9. szimfóniáját fogom elpengetni vérben forgó szemekkel)
10+ Tesco (ez volt ma….)
Megálltam a halasnál, és legyökerezett a lábam, miközben néztem a pontokat, ahogy arra várnak, hogy meghaljanak. Vajon tudja a ponty, hogy már csak napjai vannak hátra? Stresszeli magát, és azon gondolkozik, hogy mennyi mindent nem csinált meg az életében? Van a pontynak bakancs listája? Mikor törődik bele a végzetébe, vagy hullámokban éri el őt a páni félelem? Gondolkozik e a halál utáni életen? És ha igen, akkor nyújt e vigaszt a tudat, hogy pár pillanat, és galambként születik újjá?
Le kéne feküdni, de nincs rá időm….
