Meghalt egy fickó

Ma, a poszt első leütéséig, cirka 52 ezer fickó halt meg. Ha az átlag rohadékságot veszem figyelembe, akkor cca. 25-30e halálesetet tudsz egy egyszerű vállrándítással tudomásul venni, a többiekért sír a világ. Éltek, szerettek, utáltak, voltak boldogok, részegek, szétszórtak, csalódtak, szomorúak, élvezték az életet, részük volt kalandokban, ízekben, szagokban, hosszabb, rövidebb utat tettek meg ezen a bolygón, és ma több százezer ember rájuk emlékezik, élik meg saját veszteségüket, fájón.

A mai halottak között is voltak kiemelkedők. Olyanok, akik annak szentelték az életük, hogy ez egy jobb bolygó legyen, mint amilyen. Az egyik volt közülük egy Bogdán László nevű fickó. Cigány volt. Úgy lett példakép mindenki számára, hogy ne számítson neme, vallása, vagy bőrszíne. 46 év alatt hosszabb, göröngyösebb utat járt be, mint a legtöbbünk, többet tett a világért, mint amennyit a világ elvárhatott volna tőle, és tovább kellett volna írni történetét, bármelyikünknél.

Kurvára kevesebb lett most a világ…