Mondom a főnökömnek tennap délután, hogy dobjon már hozzám egy egérpadot, mert micsoda csúfság lenne, ha ezt nekem meg kéne vennem, holmi üzletben.
Adott… az állat….
Szilikonból van. Mindene. Eleje, hátulja, alja, közepe, szélei, pereme. Átlátszó. Kék. Legszívesebben összetekerném, és felnyomnám annak a parasztnak, ki kitalálta, legyártotta, forgalmazta, megrendelte, megvette, majd odaadta nekem. Tehát több embernek. Mert kurva jó, ahogy ráteszed a majd’20ezres egeredet, csakhogy az lendületet fog rajta, majd úgy dönt, hogy akkorát gyorsul a kibaszott szilikonon, hogy ezzel a lendülettel földkörüli pályára lehet állítani műholdakat.
Anyátokot!
Lefexem…de minek….
