Ma reggel a következő telefonbeszélgetés tette fel az „i”-re a pontot:
– Üdvözlöm! X.Y. vagyok a XY kft-től (lehet visszakeresem a NETen a nevét, mert megérdemelné…), miben segíthetek?
– Üdvözletem! Noteszgépbe keresek IDE felületű DVD írót!
– Ööööö…..egy pillanat, megnézem mik vannak.
– Köszönöm, várok!
– Őőőőő…. Hhmmm… tulajdonképp mibe is kéne?
– Noteszgépbe.
– Laptopba? Tulajdonképp mi egy NETes áruház vagyunk, valószínűleg meg kell rendelni. És IDE csatlakozós?
– (Sóhajt….) Igen, az!
– Namost az van, hogy kéne a laptop típusa, mert ezek gyári alkatrészek, típusfüggőek, szabványosak (!!!), és belül (!!!) más a kialakításuk (!!!). Általában a szakszervizek szokták őket cserélni, és….
Ezen a ponton bírtam röhögés nélkül, majd kifakadtam, ezt követően belesóhajtottam a telefonba, majd elköszöntem a palitól, ki valószínűleg még akkor sem értette, hogy ki a hülye kettőnk közül.
Ez NEM IGAZ bazdmeg! Ez volt akkor a negyedik fasz.
Most mondd meg, hogy ilyenkor miért nem kurvaanyázzak?
Tudod mi van? Elmondom!
Jelenleg az országban fellelhető noteszgépek 90%-a IDE felületen csatlakozik az alaplaphoz, nem egy ősi technológia, sőt, némely esetben még jó is, ha nem SATA felületen van minden. Kő egyszerűen az a lényeg, hogy mi a faszért engedjük le az összes szart egy lefolyón, ha van két csövünk!?
Na de ez eddig technológia, és nem is érdekes.
Ha az országban fellelhető noteszgépek 90%-a IDE csatoló felületű optikai meghajtót tartalmaz, akkor az üzleteknek, miknek alkatrész tartás az egyik (ha nem legjelentősebb) feladata, mi a kurva anyjukért kell SATA írókat tartani, mikor azok úgy 2-3 év múlva kezdenek el beszarni a 10%-ra rúgó noteszgépben, mi a felhasználóknál van?
Azért bazdmeg, mert idióták!
Fogja a köcsög, csődbe viszi a pékségét, kirúgják a csavargyárból, azt rájön arra, hogy a szomszéd Józsi gyerekének milyen jól megy, mert lopott számítógépeket szerel össze, és hát ebből jól meg lehet élni. Erre kiváltja vállalkozóit, az asszony nevére, kinek van vendéglátós papírja, elindítja a KurvajóNoteszgépeketMegPCketÁrulok nevű üzletét, majd felvesz maga mellé egy másik faszt, ki látott már noteszgépet. 500forintért vásárolnak egy kupac alkatrészt a bontóban, majd jól berendezik ezekkel, meg üres, ámbátor színes dobozokkal a boltot, majd hátradőlnek. Amikor már elég embert megvezettek a hülyeségükkel, akkor benéznek a nagykerbe, levesznek a polcról jó pár csillogó zacskót, és nyitnak egy webáruházat, mert anélkül már nem üzleti a világ. Természetesen azt is ők rakják össze, mert van a csöves havernak ECDL vizsgája, és profi webszerkeztőnek nevezte ki magát.
Ők lesznek az okosok! Főleg azért, mert simán rá tudják beszélni a 16éves gyerekek szüleit, hogy a Quake 82 csak 120ezres videokártyákon fut tökéletesen, és e nélkül nem élet az élet, tehát jön a bevétel. Tudásuk nincs, csak rábeszélőképességük. Tudás nem is kell, hiszen ŐK az urak, a mindent tudók, ha meg valami nem megy, akkor fellapozzák gyorsan a CHIP magazin, hátha abban van valami okosság, mivel át lehet baszni másokat… trendi mód…
Összegezve!
Három dolgot kell tartani egy üzletnek. Memóriát, optikai meghajtót, merevlemezt. Ezek nagyrészt főbb elem megbontása nélkül cserélhetőek, és ezek fogynak el legelsőként. Viszont NEM gyártó specifikusak (98%-ban)!!!
Nem kell megvezetni az embert baromságokkal, kamu dumákkal. Két nap alatt 20boltból (mi között nem egy volt országos hálózattal rendelkező), 20× néztek hülyének!
Viszont, és most jön a gyöngyszem, mikor már feladtam mindent, és azon gondolkoztam mekkora tüzet fogok rakni, amibe beledobom a gépem, majd utána vetem magam, megcsörrent a telefon:
– Helló, a Notebookspecialista nevű cégtől vagyok XY, erről a számról volt egy nem fogadott hívásunk.
– Üdv! (Sóhajt…) Keresek egy…..
– Persze, van, raktároztunk most be egy párat.
– Oooohhh…. Mehetek is érte?
– Hogyne, itt vannak.
Majdnem azt mondtam neki, hogy: Imádlak! De még időben megállt a nyelvem.
És az van, hogy ők most kerestek pénzt, meg szereztek plusz egy olyan vásárlót, ki csak őket keresi majd alkatrész ügyben. Sőt, még pluszban is vásároltam, jattot is adtam, és minden nagyon jó volt.
Köszönöm nektek srácok!
Remélem, az is tudatosodott benned, hogy a sztori vége egy csoda, amit az öreg küldött neked odafentről (egy apró pipa a hosszú listádon) 🙂
Na várjál ezzel, mert még nem raktam be a cuccokat, csak annyi időm volt, hogy hazaessek, bedobjam a szobába, azt húzzak is melózni.
😉
Majd csak akkor mondjuk ki erre az áment, ha szép, gyors, és működőképes gép bizsereg az ujjaim között. 😉
Szólj, ha kderült, addig izgulok 🙂
Ugyan, mit eszed magad ezen. Te legalább értesz hozzá. Az én életem:
notebook bekapcsolója elszáll. Szervízbe Z. úr beviszi. Srác hümmög, hümmög. Mondja, hogy szte alaplapot kell cserélni. Mondom otthon ‘megazanyját’.
Na elkészül. Pár alkatrész zárlatos volt az alaplapon. Erre én mondom, hogy hümm. Hazakerül a drága tizenötér megazáfa, gyerek röhög a gép mellett. Mondom, mi van? Kamasz kacagva: Hát, te ezek a szervízcsávók félig letörték a space billentyűt. Na?
Mé’ nem tartottál nekik kiselőadást?
Írhatnál egy cikket névszerint az üzletekről, hogy ezzel védd a fogyasztókat!
😉
[Sir Artemon]: A fogyasztókat úgy lehetne védeni, hogy leszoknak a fogyasztásról…. 🙁
A videó jó! 😉