Ma jött el a napja, hogy rendet rakjak a fotóim között, mert ez már szopás…

Augusztus óta úgy gyűlt föl megint majd’2000 fotó, hogy abból már akkor nagy hirtelen válogattam, mikor gépre került. Már nem bírok velük. Nagyjából a 99%-a szemét, de amikor ott van az ujjad a törlés gombon, akkor azon kezdesz töprengeni, hogy itt-, vagy éppen ott van egy csöpp részlet, amit tök jó lenne valami grafikai munkára felhasználni, amit egyébként soha a büdös életbe nem fogok megtenni, kurvára nem tudom, hogy miben reménykedek, mert ugyebár hol lesz erre idő, nyugodtság, meg egyébként is, mikor fogok én valaha ilyen részletekre visszaemlékezni…

Amúgy miért nincsenek a világban szabadúszó képszerkesztők? Az egy tök jó, és hasznos állás lenne. Átdobnád a palinak/csajnak a háttértáradat azzal a tök felesleges, és egyébként is hullaszar, nagyjából 42ezer  fotóddal, majd egy hét múlva visszakapnád azt a 32 képet, mit érdemes volt megtartani. Mindig lesz helyed az adathordozón, és büszkén mutogatnád a haveroknak, mekkora nagy zseni vagy. Mivel ilyen még nincs, így fogom magam, és elkezdek nézni, amibe mostanság elég gyorsan belefáradok, és 1 óra múlva már totál összemosódik minden, mindennel, majd megint hagyok itt roppant sok szörnyszülöttet, mire semmi szükségem nem lesz maradék életemben. Fasza….

Amúgy meg megint jelentkeztem egy Nikon Roadshow-ra, de el nem tudom képzelni, hogy mi vitt rá, miként jött a regisztrációs mozdulatsor. Mert ha még nem lettem volna ilyenen, vagy épp lenne felesleges 3 millióm, hogy lecseréljem a cuccot egy olyanra, mivel ugyanúgy lehet 42ezer halálszar képet gyártani….

Jut eszembe! Tegnap volt esküvői fotóstanfolyam. Én ott voltam, ahol ők, így kénytelen voltam belefutni a csoportba, és a „szakértőbe” kinek volt egy olyan mondata – lehet félrehallottam – miközben „oktatta” a csoportképet, hogy Ezt már 1/3-al nem lehet fotózni, ide már …… vagy legalább full frame kell. Na akkor egy kicsit gyorsítottam, hogy én nem ide való vagyok, és mintha lett volna valami olyan mondat, hogy nem kötelező ám hallgatni mindezt, nyugodtan lehet fotózni a környéken. ŐŐőőő…. Milyen tököm esküvői fotó tanfolyam az, ahol bármikor is elhangozhat az, hogy 1/3?

Esküvői (vagy bármilyen) csoportképet – mint több, mint 13 ember van, tehát vagy nem utálnak annyira, vagy ingyen van a sok kaja – nagyformátum alatt nem lehet lőni. Vagyis lehet, de minek? A Nikon D3x 24,5 mpx (6 990 $), a Canon EOS-1D C 18,1 mpx (9 990 $). Mindkettő a gyártójuk csúcsgépe, fantasztikusak, minden riporter ölni tudna értük, de a nagyformátum közelébe sem érnek. Akik ezekkel (ezekkel alig, jobbára alatta…) mennek el esküvőt fotózni (amiben sok-sok csoportkép is lesz) azok kóklerek! Ha a nagy napra készülsz, mert szerinted ez életed legfontosabb napja, és mondjuk épp benne van apu/anyu a felső 10ezerben, majd meglátsz egy nikon, canon feliratú izéét a „fotósod” nyakában, akkor rúgd ki. Szólj Bélabának, nyomj a kezébe egy digitálist, és őt csak itatni kell, nem kér pénzt a szarért. Azért nem lehet őket használni, mert fizikai korlátaik vannak. Azt mondta a fotós úr a képzésen, hogy előre tudnod kell a létszámot, helyszínt, elhelyezkedésed (távolságod) a csoporttól, és az ehhez használt, általában 16-35-ös optika összességének kezelését. Ez eddig így van. De! Ha 100+ embert akarsz csoportként fotózni, akkor ahhoz bele kell férniük a képbe. Beleférnének egy halszemoptikába, de az nagyon hülyén néz ki. Ahhoz, hogy bele is férjenek, és ne utólag kelljen digitálisan megszüntetned az objektív torzítását, ahhoz messzire kell tőlük menned. Ha messzire mész, akkor fogynak a pixelek. Ha fogynak a pixelek, akkor nem lehet eldönteni nagyításkor, hogy Bélabá épp mosolyog, vagy belerókázni készül Erzsikenéni muffjába. Ezért kell nagyformátumot használni. A nagyformátum digitálisban 35-80 mpx környékén helyezkedik, nemdigitálisan meg gyakorlatilag végtelen gigapixel áll rendelkezésedre. Mondjuk azt, hogy nem akarsz filmre fotózni, mert nincs az a hülye, ki filmre fotózna, és egyébként is 10 db kodak 8×10, 35 rongyba fáj. Tehát jöjjenek a digitálisak. Azokat úgy híjják, hogy Mamiya, Leica, Pentax, és a csodás Hasselblad. 5 000 – 45 000$ közötti árakról beszélünk, mi természetesen csak a vázra értendő, mire felakasztasz egy obit, minek darabja 14 000$-ig, tehát úgy 12 millából van egy hátizsáknyi fotóeszközöd, amivel már korlátlanul, bármit (idézőjelek).

Még valamit akartam írni, de közben volt egy jókora telefonbeszélgetésem, és most már nem tudom mire gondolhattam. Valószínűleg arra, hogy most szopás az élet. Nah, megyek kukázni.

Ágyő