Levél a főnökömnek….

Szervusz Béla!

A tegnapi, e-mail formájában megtett kérésednek, sajnálatos módon nem tudok eleget tenni a következő okokból kifolyólag:

– 27,4 percig tartott megnyitni a leveled, mire felesleges is volt várnom, hiszen nem poént, vagy fizetésemeléssel kapcsolatos jó híreket közöltél, hanem ismételten rám akartál sózni egy olyan munkát, mire tulajdonképp a főnökeid várják a válasz/megoldást, a te képességeid, az általad működtetett terület rendszerszintű ismeretét felmérve, megvizsgálva, majd megállapítva, hogy valójában alkalmas vagy e/é a feladatod elvégzésére, tehát, kompetens vagy e/é a székedben.

– 4,5percig tartott felismernem a munka jelentőségét, majd 1,8perc alatt megállapítottam, hogy ez csak neked fontos, a következő 6percben pedig megsajnáltalak – hosszú múltunkra való tekintettel – , és más dolgom nem lévén, belekezdtem a feladatba.

– A szövegszerkesztő – jelen esetben M$ Word megnyitása – 8,7percig tartott, miközben a számítógép furcsa hangokat hallatott. Ezen hangok a számítógép merevlemezének olvasófej csattogásaiból, és a hűtőegységek ventillátoraiból érkező kaotikus, néha-néha ritmusos szólamok egyvelege volt, mi csak 1,7percig volt vicces, a további 7percben elkeserítő, majd reménykeltő. – gondoltam lerohad ez a szemét, és van okom nem dolgozni.

– A munkához szükség volt még a következő programokra: M$ Excel, M$ Visio. Balga mód egyszerre próbáltam megnyitni őket, majd úgy döntöttem, hogy a megnyitási procedúra alatt elmegyek inni egy kávét, és elszívok egy cigit. Meg még egyet, hiszen időm, mint tenger, azaz sok.

– Ha azt gondolnád, hogy innentől a munka dandárja kész, hát tévedsz, hiszen nem agyi implantátumként hordunk SAP adatbázist a munkánkba, ezt kérem hálózaton érjük el, mi platform megnyitási ideje rekordszintű 1,1perc, viszont abból az adatok előcsalogatása megütötte a 26percet, én meg a monitort, méghozzá kétszer. (A 26oldalas SAP hibalistát – mint már 4× elküldem – ismét elküldeném, de ahhoz hozzá kéne férni úgy, hogy nem fagy le ez a szar, szóval emlékezzél vissza arra, amikor beérkezett hozzád, és keresd ki!)

– Terjedelmes, 93perc után hozzáláthattam (volna) a munka elkezdéséhez, csak volt egy csöpp probléma, méghozzá az, hogy a futó programok (word, excel, visio, sap) között válltani kellett elég sűrűn, minek részideje úgy két perc környékén volt, ami igencsak feszültséggel teli légkört varázsolt az irodába, de utólag megállapítható, a DELL optikai egereket felkészítették az erős fizikai behatásokra, szóval lehet őket dobálni, akár többször is, egymás után.

– Az ugyancsak DELL típusú, 19″-os, 16:9-es monitorok sem vajból vannak, bírják a szemből, felülről jövő pofonokat, viszont flexibilitásuknak köszönhetően, mindig vissza kell pozícionálni őket a helyes irányba, mi gyakran csak gerjeszti a haragot a szende munkásban.

– Mivel úgy éreztem, hogy az elmúlt, csaknem két órában semmiféle produktumot nem tudtam elvégezni, és az, hogy a számítógép végtelen ciklusba kerregte magát, egy „Ezt véd ki köcsög!” felkiáltással, egész egyszerűen kihúztam a konnektorból, majd gyorsan vissza is dugtam / kapcsoltam a cuccot, hátha a táp nincs a helyzete magaslatán, és egy maréknyi nagyfeszültséget átküld az alaplapon, ezzel füstössé változtatva az irodát, de mivel ezt a levelet olvasod, így hát ez nem történt meg, viszont már csak 16percig tartott, hogy behívjam az M$ Outlook csodát, és elkezdjem megírni neked azt az üzenetet, miben az áll, hogy:

„Bazd meg! Majd akkor dolgozom, ha adsz hozzá munkaeszközt, egyébként meg nem kell szmájjlit rakni akkor, ha felkérsz arra, hogy dobjam át az egészet PowerPoint-ba, mert arra keress egy unatkozó titkárnőt, te köcsög!”