Lenyúlok, hatódok, kell ennél tőbb???

Most lenyúlok – nem, nem vagyok hajlandó engedélyt kérni (szmáájli) – egy tegnapi gondolatrészletet egy poszból, mert aaaanyira…, és különben is, kell ennél több?

[…] vesz nekem (vagy magának inkább) egy kávézót, esetleg egy kis hotelt. Na akkor én ott fogok dolgozni, de nem csak én, hanem viszem az összes rohadt jó fej barátomat, akiket szeretek, és akik mind nagyon okosak, viszont a tökük is tele van mindennel, amit éppen csinálnak, és ott együtt melózunk, és röhögünk, és jó kedvünk lesz, mert normális emberek vesznek minket körül, akikkel egyszerűen jó együtt lenni. És úgy fogjuk hívni a helyet, hogy Sunshine Café/Hotel. És nem kell ott senkinek se berúgni, se betépni, viszont egy hónap alatt olyan híresek leszünk, hogy még a gyógyszerlobbi is bérgyilkosokat küld ránk, mert a depressziós pacienseknek hozzánk szerveznek buszos kirándulást a körzeti pszichológusok.[…]

Hol a Point Break? Elő kell kaparnom, és ma azzal kell butítanom az agyam, mert van benne tenger, lazaság, adrenalin, jókora érzés az irányban, hogy az élet egyáltalában nem arról szól, amit csinálunk itt, ebben a bűzlő mocsárban…