(A poszt, miben hibáztassuk a nőket az emberiség ellen elkövetett összes bűntettért!)
Közben halkan dúdold: with or without you….
Megőrülök!
A webes társkereső oldal egy jó dolog. Mindaddig, míg nincs ott senki. Egyszerűen kezelhető környezet, nem túl bonyolult adatbázis, megfelelő szerveroldali kiszolgálás, kinézet… nah, azt hagyjuk, szóval egy jó dolog. A koncepció is jó, mire építkezik. Minél többen vagyunk a bolygón, minél fejlettebbek, annál jobban szűkül a saját környezetünk, elszigetelődünk, tele leszünk olyan tünetekkel, mire egy egész tudományág felépülhet, tehát segítséget nyújt abban, hogy nyissunk a világ felé, új embereket ismerhessünk meg, beszélgethessünk, mindenféle szorongás nélkül, hiszen kapcsolatunk csak virtuális. A személyes kontaktus által fellépő korlátok nyomtalanul eltűnnek.
Fasza!
Tehát jó, és most ebbe engedjünk be két embert. Egy nőt, meg egy pasit. Idáig is minden rendben. A nő csábít, a pasi dugni akar, egyéb alternatíva a párkeresésre ebben a környezetben nincs, egymásra találnak, háttérben már felhangzik egy újszülött első felsírása.
Lépjünk tovább.
Tegyünk be három embert. Ne, ne tegyünk be három embert, mert akkor ez a poszt 400oldalas lesz! Tegyünk be 30ezret. Mi történik ekkor? Tele lesz a világ sértődött, megbántott, szomorú nővel, meg néhány elhanyagolható számú sértődött pasival. De miért is történik mindez?
Valaki egyszer – csakis egy megbántott nő lehetett, de azóta én is használom ezt a kifejezést – húspiacnak aposztrofálta az ilyen helyeket, ami nem fedi a valóságot. Mert mit csinálsz egy húspiacon? Körbenézel, megnézed az árú színét, formáját, mennyi zsír van rajta, hogy ki adja el, azon mennyi zsír van, de nem harapsz bele a kocsonyának való körömbe, hogy megtudd milyen, és nem is beszélgetsz el vele, hiú ábrándokba sem kergeted, hogy milyen jó lesz neki, ha eljön veled. Ezek a társkeresők inkább hasonlítanak egy üzletközpont kajarészlegéhez, hol minden ingyen van. Valljuk be, hogy az ember, mint magasabb rendűnek képzelt állatfaj, úgy van beállítva, hogy roppant mód boldog lesz attól, ha odamehet az olaszhoz, kínaihoz, arabhoz, vietnámihoz, vagy a nyugati világ műkajáihoz, és korlátlanul megtömheti a fejét anélkül, hogy megdolgozna érte. Sőt! Gyomorrontást is kap, mert valószínűleg van egy a kontrollálásra tartott biztosíték a fejében, mi kimegy, amikor ilyen szituációba kerül, és addig zabál, míg bír.
És ez az, amit sem a társkeresők üzemeltetői, sem az ott lévők nem vesznek figyelembe. Az üzemeltetők teljes szabadságot kínálnak a büfében, minek következménye az lesz, hogy a róluk kialakult vélemény megromlik. A felhasználók pedig…. emberek, kiknek egyik kiemelkedő tulajdonsága, hogy az általuk elkövetett bakik feldolgozása érdekében akár a világot felforgatva is, de felelőst, felelősöket keresnek.
Nade hogyan is igazodok az alcímben lévő mondathoz?
A csalódott, megbántott nők, csak a saját nemük képviselőit hibáztathatják azért, hogy a társkereső oldalakon lévő pasikra felaggatódott a strici, bunkó, hazug, gerinctelen, aljas, és még kitudja hány jelző.
Mert mi a pasi? Ha a pasinak van egy kőtáblája, mibe az életcélok fel vannak vésve, akkor az első pontok között (vagy pont az első) a következő szerepel:
Mindenkit meg kell dugni, ki az elsődleges, és másodlagos nemi jegyekben különbözik tőlünk!
Ennél egyszerűbb dolog nem is létezik. Tudjuk már ….40ezer éve. A civilizációnk viszont behurcolta magával az olyan állapotokat, mint a kötődés, szeretet, szerelem, és minden egyebet, mik szinte már felfoghatatlannak tűnnek. Ezen állapotok, illetve azok nagysága mondja meg, hogy hol helyezkedik el a kőtáblán az a „Mindenkit meg kell dugni…” felirat.
Mit csinál a nő? Csábít. Ami jó, csak az a baj, hogy versenyez azon, hogy ő legyen a legnagyobb csábító. És ha belőle sok van, méghozzá egy helyen, akkor mindent megtesz a céljai érdekében. Olyan fotókat publikál magáról, hogy a szülei belehalnának, ha meglátnák. Olyan képet alakít ki magáról, a leírt, közkinccsé tett mondatai segítségével, hogy arra az ORTT már kitenne egy 18-as karikát, és csak éjfél után lehetne sugározni. Tehát mindent megtesz azért, hogy a pasi azt a bizonyos feliratot a kőtáblája elejére illessze. De buta, mert nem fogja fel ésszel, hogy ezzel a cselekedetével nem csak a kiszemelt áldozatot hülyíti be, hanem a mellette lévő 15ezret is. Nem fogja fel, hogy emiatt a másik 15ezer nő fog szop… (nem, azt nem fog) lesz félredobva, mert mi nem szeretünk dolgozni a jó falatokért, mindjárt oda rohanunk, ahol úgy érezzük, ezt könnyebben meg lehet kapni, és ami még jobb, hogy már előre tudjuk, mi van a ruha alatt, nem kell energiát belefektetnünk. Ebbe sem…
Ha nekem elmenne az eszem, és publikálnám mindazt, mit én most, az elmúlt két hét alatt megkaptam levélben azon a hírős társkeresőn, akkor ez egyrészt pokoli népszerű blog lenne, másrészt marha sok, édesanyjuk által felpofozott csaj szaladgálna az országban. És még azt mondom, hogy nekem kéne a vadásznak lenni… Kéne, de jelen esetben a szerepek olyannyira felcserélődtek, hogy néha tátott szájjal bámultam. A legrosszabb tulajdonságom az időzítés. Ezt tudjuk… Tulajdonképp olyan rossz, mintha a saját ellenségem lennék. És ez jelen esetben is igazolódik, mert megint rosszkor vagyok rossz helyen. Ellenkező esetben az lenne az alcím, hogy: „Annyit dugtam két hét alatt basszus….”
Közben halkan dúdold: with or without you….
Megőrülök!
Az első olyan posztod, ami tetszik.
Kritikus voltál, de nem bántó. Elmondtad a bajodat, de nem hisztiztél. Csiszolt felület. Csillan. Szép.
A véleményem:
Ugye, nem árt ha tudod ezt az elsődleges és másodlagos nemi jelleget simán megszívnád a transzszexuálisokkal. Ami egy, több genetikai elváltozás és rendellenesség eredménye. Ennek hatására simán lehet egy XY-osnak hüvelye, petefészke, méhe, és farka is egyben. Lehetnek mellette rejtett heréi egy nőnek kinéző férfinak is, csak éppen hüvelye nincsen, viszont simán lehetnek még petefészkei és didkói is. Szóval, óvatosan a kijelentésekkel!
A másik: A húspiac az húspiac. És én, mint megbántott nő abban vagyok megbántódva, hogy a női nemet és a társkeresést ezek a húspiaci vezető áruk így lealázzák, csak azért hogy kiszolgáljanak egy alapvető domináló hím igényt. A hím igény pediglen áll abból, hogy a férfi, mint olyan vizuálisan a legérzékenyebb lény. Az agyát ott lehet a legjobban izgatni, ami aztán elküldi az impulzusokat a farkához, így a kép és a farok közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Ha ehhez még cselekvéses verbalitás is társul, amiben minimális a jelzők száma, kivéve a nagy, duzzadt, és nedves kifejezéseket, akkor a férfiak értik a nyelvet. Ám ha a határozók, jelzős szerkezetek, igenevek, ill. kötőszavas elvont fogalmakkal társított tudományos szavak garmadája ömlik rájuk, na attól menekülnek. Az igéket, azt értik. Mert tudjuk, a férfiak a Teremtés koronái, a Teremtés Könyve meg így kezdődik: „kezdetben vala az ige..” Egyszerű, mint csigára hámot kötni. So.
A férfiak így működnek, és mi nők ezért visszük túlzásba a kinézetünkkel való foglalkozást. Aztán ebben eltévesztjük az arányt, és a végén a saját értékrendünk alapján egymással kezdünk versenyezni eme kinézetben – még a virtuális profil megalkotásában is (énreprezentáció) -, ezért elfelejtjük, hogy a férfinak mi is tetszik igazából. A húspiac így nem a férfiak versenye lesz a nőkért, hanem a nők versenye egymással.
Aki ezzel nincsen tisztában, az ne menjen kóstolni, se árulni, mert romlott árut vehet. Hiszen a megvilágítással, a piros fénnyel, és a vizezéssel a hús frissességével is csalnak.
Így szóltam vala, most már köszönöm, leülök magamtól is.
[Thiliell]: Ha dughatnékom lenne, akkor az abban a pillanatban elmúlt volna, ahogy elolvastam a nemi jelleggel kapcsolatos gondolataidat! 😀
A többire meg mondjunk egy nagy áment! 😉
Részben igazat adok Neked, de csak részben. Álljunk át egy picit a női oldalra – ha egy középszerű, külsőségekkel a tömegből nem kimagasló de intelligens, kedves, értelmes nő vagy egészen biztosan törölheted is magadat a társkeresőről mert egy árva levelet nem fogsz kapni. Ha kapni szeretnél, akkor valamivel ki kell tűnnöd a tömegből.
Hogy ki tehet erről? Szerintem a férfiak. Pontosan azért, mert a farkuk után mennek és pusztán kép alapján képesek ítélni (vagy dugni). Ha azok a férfiak akik dugni akarnak csak megtennék ama szívességet a női nemnek hogy áthurcolkodnak inkább egy szexpartnerkereső oldalra, a nők nagy része sem akarná egy nyamvadt társkeresőn kezét lábát törni hogy mindenféle mellkidobásos attrakcióval felhívja magára a figyelmet és kitűnjön a másik 15ezer közül.
De tudod Zap, ha egy pasi társat és komolyan társat keres, meg is érdemli ha leragad a csupasz mell látványán és előtérbe helyezi eme hölgyeket a normálisabb és konszolidáltabbakkal szemben.
Ez esetben tényleg el kéne gondolkodni azon, hogy szexpartnert avagy társat keresek-e?
Persze, a nőknek is. Mellesleg szerintem velejéig buta az a nőci aki azt hiszi hogy ha a félpucér fotóira rányomul egy pasi, akkor az ott komoly kapcsolatot sejtet. 🙂
Ettől függetlenül én még mindig nem értem te hol társkeresőzől. 😀
Nekem soha nem voltak negatív tapasztalataim, de persze lehet hogy azért mert nekem olyanok „udvaroltak”, akiket már nem hozott lázba a félmeztelen női butaság..
[répa]: Nemakarokátálnianőioldalra! Ez egy pasi blog! 😀
Viszont rád szükségem van, mert le akarom nyúlni egy pár hónappal ezelőtti posztodat, csak még várok egy pár napot, nomeg vissza kell keresnem… 😉
Szemétláda!! Kihasználsz! 😀
[répa]: Pasi vagyok, basszus… mi mást tennék??? 😀
Nnna..aztán meg ha vadászból véletlenül áldozat leszel besírsz. 😀
Először majdnem feltöltöttem magam, hogy tudjalak kommentelni, de majd előszóban mondom el inkább… 🙂
Hirtelen azt hittem, hogy feltöltötted magad… Le akartalak baszni! 😉
Hát, most, hogy van is kit olvasni és nem csak a világtalan, siránkozó szerencsétlenségek blogolnak, sőt mi több, szinte a teljes csapat ismét csatarendbe rendeződött, bevallom megcsapott a kísértés fuvallata, de aztán megráztam a kis fejem és inkább csak csendben olvastalak tovább… 🙂
Helyes! Nincs ott dolgod, és ennél jobban nem is lehetne ez rendben! 😉
[Zaphod]: Amúgy le is basztál! :p
Az ilyenekkel meg akkora magaslabdákat dobálsz, hogy viszketnek az ujjvégeim… 😀
„Holnap csak olyan levelekre / statikra vagyok hajlandó válaszolni, amiben elküldenek az anyámba!”
Asszem valahogy így barátkoztunk össze a történelem előtti időkben… 😀
Igen, én is valami hasonlóra emlékszem… 😉