Leáldozzzz ….

Ahhoz, hogy egy olyan weboldalt összerakjunk, amilyet a fantáziánk csak elbír, egy, azaz egy üres lapra van szükségünk, semmi másra. Ez tény. Innentől kezdve, csak a fantáziánk szab határt annak, hogy miként akarjunk megjelenni a weben.

Mondjuk a Facebbok előretörésével, a web dizájnnak is kezd leáldozóban lenni, hiszen lassan rájön az ember gyermeke (illetve rávezeti a facebook, és klónjai), hogy a kevesebb néha több, és különben sem a 90-es évek szín kavalkádját éljük. Egyre kevesebb szükség van a különböző grafikai megoldásokra, csillogó, ezer színben pompázó ikonokra, és minden egyéb marhaságra, mit az elmúlt két évtized alatt felhalmozott ez a bolygó, és megpróbált jól belesűríteni egy lapba, minek csupán annyi eredménye lett, hogy jobban keresnek a szemüveg, illetve kontaktlencse gyártók, és több ideges ember van a földön.

Tehát, kell egy üres lap. Nomeg az, hogy gyermekként ne a buta építőkockákkal próbáljunk lego birodalmat építeni, hanem SQL adatbázist gyúrva készüljünk bolygónk leigázására. Az sem baj, ha az oviban az Apache színes tolla a jelünk, mi jelen esetben nem holmi indián népcsoportot jelképez, hanem azt a bizonyos webszervert. Szóval, a megfelelő tudás nélkül az üres papírunk csak üres papír marad, max. unalmunkban firkálgatunk rá bohóságokat, mik jelentését talán csak a pszichológusunk sejti meg.

Amikor tudásunk nincs, viszont vágyunk roppant erős a webes megjelenés után, akkor szakemberhez fordulunk. Elméletileg a piacon annyi a „szakember”, hogy ha mind összeszednénk, és beborítanánk őket az atlanti nagy vízbe, akkor megállítanák a golfáramlatot. Gyakorlatilag roppant kevés szakember (!!!) van. Hozzávetőlegesen a számuk megegyezik a bolygón fellelhető fehér hollók számával.

Tehát, két lehetőség előtt álltunk eddig. Nem, három lehetőség előtt! Nem, négy lehetőség előtt.

– Vagy gyermekkorunktól tanulunk programozási nyelveket, és ott tartunk, hogy a wc-n ülve, szarás közben nem a napi sajtót olvassuk, hanem feltörjük a nemzetbiztonsági iroda szervereit, ennélfogva egy weblap létrehozása felér egy bohózattal,

– vagy nyögve-nyelve végigküzdjük a témát, és lesz olyan, amilyen lesz (természetesen a végeredmény sosem tetszik),

– esetleg „szakemberhez” fordulunk, ki jó olcsón összerak nekünk valami jó szart,

– végső esetben szakemberhez fordulunk, ki teljesíti összes kívánságunkat, mindezt az ország adósságállományának 10 százaléknyi összegéért (igen, ő, azaz a csapata, a megfizethetetlen kategória).

Ez volt eddig. Bár minden törvényszerűség villámsebesen cáfolódik az informatikában, de a fent említett felsorolás azért jó sokáig megállta a helyét.

Amíg nem jött egy csapat, ki azt mondta, hogy légyen a világnak vizuális websablon szerkesztője.

De nem úgy, mit az eddigiek, mikben 10-20 paramétert állíthattál egy klikkre, viszont minden fontosabb változtatást kódszinten kellet végrehajtanod. Komplett vizuális szerkesztő, mit könnyebb használni, mint az amőbát a windóózon, vagy mint egy sorszámkiadó terminált az otp-ben, vagy bármely más hivatalban.

Úgy 30 órája ülök fölötte, és próbálok belekötni. Néha elhagyja a szám egy gúnyos kacaj „Naugye, ezt nem tudod, bakker!” majd leesett állal nézem, hogy tudja, és tudja, és tudja.

Méghozzá úgy, hogy 30 ezer forint alatt hozzá lehet jutni. 30 ezerért végtelen formájú, stílusú weblapot hozhatunk létre magunknak úgy, hogy fingunk sincs arról, mit jelentenek az olyan marhaságok, hogy html, php, és társai.

Ennek elterjedésétől kezdve (minek szélsebességét nem lehet cáfolni), a sok iparos összepakolhatja a cuccait, lementheti az eddigi munkáit (de minek?), és kereshet magának valami más állást, merthogy az olcsó iparos munkára senkinek nem lesz szüksége, az tuti…

Komolyan mondom, hogy ha most ebben a szakmában dolgoznék, és nem csak úgy működnék benne, akkor baromira meg lennék rémülve lassan két napja.

Akit érdekel, annak itt vannak a srácok, kiket rettentő sok webfejlesző fog az ördög szinonimájaként emlegetni: http://www.pagelines.com/themes/platformpro/video/