A minap, egy este megláttam életem lakását. Komolyan. Jó, lenne benne egy pár változtatás, már így első blikkre is, de mondjuk azt, hogy az adottságai, paraméterei pont olyanok, mint amit én valamikor az idők kezdetén, tizenévesen megálmodtam magamnak.
A jó hír az, hogy tizenévesen úgy 800 évig kellett volna meghúznom a nadrágszíjat a megvételéhez, de máramár annyira jó helyzetben vagyok, hogy mindenféle zűrös banki ügyletet, kamatvarázslatot, és szerencsét, vagy szerencsétlenséget félretéve elég lesz 200 szűkös év a megvételéhez abban az esetben, ha a fizetésem, és spórolásom követi az ingatlan, nomeg a devizaárfolyamokat. 237 éves leszek, és enyimé! Most ilyenkor felvetődik egy csöpp probléma. Ehhez a kéglihez már kötelezően dukál egy Aston Martin DBS, vagy – mert ne akarjunk nagyot álmodni – DB9-es. Ha ismét elkezdek szorzani, meg osztani, akkor biza 300 évig kell élnem, míg ez meglesz. Node hol fognak gyártani 263 év múlva Aston Martint? Nem is lesz üzemanyag, mivel elpöföghetne az a roppant sok henger…
Hümmm… nagy dilemma.
Aztán ott van még a rezsi kérdés, mivel egyiket sem lehet 5 forintból fenntartani havonta. Bizonyára forint sem lesz addigra, hívjuk gomboknak. Tehát, öt gomb roppant nevetséges összeg, és ha megint csak hozzáférek a számológéphez, akkor egy havi fenntartási költség az egész cuccra kb. kétévnyi megfeszített spórolással egyenértékű. Szorozva, osztva, előrelátva, megspékelve, optimistán, asszongya, hogy….. ha 20 évig akarom élvezni az elmémben kialakult luxust, hát az egész projektet megterheli még 480 évnyi spór.
680 év, azt boldogan hátradőlhetek a kandallóm előtt. Fasza… Szerintem lépjünk tovább.
Szar ügy, pedig már teljesen kezdtél lemondani az álmodozásról. Jut eszembe, hogy az álmaidról nekem kén írnom posztokat… Hehehe. 😛 😀
Akkor jó lenne anyukám, ha összekapnád magad, mert az utóbbi pár hetem oly mód sűrűsödött össze, hogy ha nem vagyok elég biztos az álmaimban, illetve lövésem sincs az álmaimról, vagy úgy egyébként tökre elfelejtettem álmodni, hát nagy bukta lesz ez a földi világ az elkövetkezendő egy-két évtizedben, mit itt töltök ezen a sárgolyón, lélegezve. 😉
Reggel 10 és este 9 között szeretettel látlak álomterápiára. 😛 😀
Az első ülés anyaga:
(Bocs, csak a zene a lényeg.)
Ez mi is ez az izééé? 😉
Az álomterápia?
Ne legyünk kishitűek. Nekem tetszik ez a projekt. Csak csörögj rám 680 év múlva, aztán átkocogok megnézni. 🙂