Ezen Blog bármely posztja, bármely átlinkelése egy másik blogra, weboldalra, vagy bármely web2-es alkalmazásra, bármely csatolt zenéje, videója, és egyéb képi anyaga, a Blog kinézete, stílusa, képi világa a szerző stílusát, világlátását, gondolatait, érzelmeit tárja a nyilvánosság elé. Azon nyilvánosság elé, mely valamilyen szinten a Blog tulajdonosával közösséget vállal gondolati, képi, zenei, vagy egyéb, komplexebb síkon (+ szeretők, volt szeretők, leendő szeretők, egyéb kukkolók).
Akinek ez nem tetszik, az húzzon a Abban az esetben, ha valakinek összeegyeztethetetlen a Blog tulajdonosának gondolatmenete, képi, zenei világa a saját gondolati, képi, zenei világával, az húzzon a az itt kifejtheti a véleményét, mert a Blog tulajdonosa soha, semmilyen körülmények között nem korlátozza a szólásnak a szabadságát, főleg akkor, ha a Blogon engedélyezi a szabad kommentelés, vagyis hozzászólás lehetőségét.
Mindezek felett a Blog tulajdonosa tisztában van a túlzás fogalmával. A túlzás fogalma mellett a kurvaszarnapomvan, és beszólok még anyámnak is fogalma sem idegen számára. Ezeken kívül, a Blog tulajdonosának élete, neveltetése, gondolati világa úgy alakult a hosszú évtizedek alatt, hogy ha bármilyen szinten összeegyeztethetetlen más emberek gondolati, képi, zenei világa a saját világával, akkor a Bolg tulaja döntés elé állítja magát, méghozzá szó nélkül, mert vannak olyan pillanatok, mikor nem kellenek kimondott szavak. A döntés pedig arról szól, hogy annyira eltérő e a célszemély gondolati, képi, zenei világa, hogy az összeegyeztethetetlen a sajátjával, mert ha igen, akkor semmiféle szinten nem vállal vele közösséget, vagy még a pont elviselhető, semleges, vagy szerethető kategóriába esik, akkor tiszteletben tartja azokat, és nem szól be, mert nem az ő homokozója. Az itt felsorolt tulajdonságokon kívül még a Blog tulaja életének rázósabb szakaszaiban megtanulta azon roppant nehéz, ámbátor roppant előnyös fogást, mit úgy nevezünk: Tudjuk mikor kell hallgatni. Bár őszintén bevallja, hogy az esetek úgy 5 százalékában ezt képtelen alkalmazni, de hát ő is csak ember, ki tele van hibákkal.
A Blog tulaja akkor boldog – úgy, mint Blogtulaj, mert egyébként nem jött össze, mivel ez nem úgy működik, hogy megkérlek, legyél boldog, és akkor egyszercsak kisüt a nap – mikor az ő által felvetett gondolatszálat komment formájában felveszik a látogatók, és a leírt gondolatok párbeszédet indítanak meg a látogatókban, mindezzel magukévá téve a Blogot, úgymond virtuális kávéházat hoznak létre, hol a témához kapcsoltan egészséges vitákat folytatnak a felvetett témával kapcsolatban úgy, hogy a Blog tulaja akár el is utazhat Bora Borára, a Blog attól még saját életét éli, méghozzá zavartalanul, moderációt nélkülözve.
Mert ez az egyik csodálatos dolog a web-ben, az online pornón kívül.
A Bolg tulaja viszont tisztában van azzal, hogy a témaindítás az ő feladata, és ez mostanság nem az erősségeihez tartozik, viszont ha a környezete bármennyire is azonosul vele, akkor ezt tolerálnia kell, vagy csöndben figyelni a Blog tulajának szenvedését a XXI. században.
Zaphod (a Blogtulaj)
2011. március 31.
Ehhez az dukált volna igazán, ha letiltod a kommentet. 🙂
a „kukkoló” répa 🙂
Nekem ez a válaszom erre:
http://elektronika.vatera.hu/televizio/kepcsoves_hagyomanyos/thomson_100hz_16_9_teve_elado_olcson_1449470108.html
[Sir Artemon]: Ja, olvasd el a lap aljáig. 😉