Kovács Zoltán egy barom! – a „Hogy merészeled?” című írásunkat olvashatják

Annyira volt durva ez a nap, hogy vagy a falhoz baszok egy poharat, vagy indokolatlanul elkezdek valami ártatlannal ordibálni, esetleg tovább olvasok a kiégésről – ami lassan tényleg alapállapot – vagy leülök ide, belenézek a hírekbe, és kiírom magamból, hogy:

Kovács Zoltán egy barom!

Egyértelműsítsünk, mert – ritka nevének köszönhetően – a telefonkönyvben valószínűleg van úgy 4561 Kovács Zoltán, szóval itt a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkárról, igen, arról a Kovács Zoltánról van szó!

Ez a szemétmocsokállat 2021 január 10-én, huszonháromötvenkettő magasságában Orwelltől idézett (én nem tudom ezek után megállapítani hogy ő mentálisan beteg-e, vagy csak viccel….) méghozzá a következőt: 

George Orwell úgy fogalmazott az 1984 című művében, hogy “A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”

Akkor ezt a kiragadást ragadjuk ki egy picit jobban, mert így már kezd kontextusba kerülni Kovács, Orwell, meg a barom…

A Párt azt kívánja, hogy tagadjuk meg a szemünk és fülünk révén szerzett tapasztalást. Ez végső, leglényegesebb parancsa. Winston elbátortalanodott, ha a vele szemben álló irtózatos erőre gondolt; arra a könnyedségre, amellyel bármelyik pártértelmiségi legyőzhetné őt, ha vitára kerülne a sor; a ravasz érvekre, amelyeket ő nem lenne képes megérteni, s még kevésbé tudna felelni rájuk. És mégis neki van igaza! Azoknak nincs igazuk, és neki igaza van. A nyilvánvaló, egyszerű és igaz dolgokat kell megvédenie. A maguktól értetődő dolgok igazak, ehhez kell ragaszkodnia! A fogható világ létezik, törvényei nem változnak. A kő kemény, a víz nedves, az alá nem támasztott tárgyak a föld középpontja felé zuhannak. Azzal az érzéssel, hogy O’Brienhez beszél, s hogy amit kimond, fontos igazság, ezt írta le:
A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.

Nem az a baj, hogy Kovács van, mert leszarom. Az sem, hogy posztol, hiszen sosem leszünk egy platformon. Az a baj, hogy őt én fizetem. És ő – akit én fizetek – a következőt írta:

Az elmúlt napokban számtalan hír, elemezés és kommentár jelent meg a tech-óriások legújabb hobbijáról, ami semmi másból nem áll, minthogy felfüggesszék vagy letiltsák a nekik nem tetsző – általában konzervatív, jobboldali – hangokat.

Akkor lássuk a letiltott jobboldali konzervatívokat, merthogy nagyon ritkán fordul elő a történelemben (talán még sosem, ennyire összehangoltan), hogy öt olyan giga cég, mint az Apple, Google, Amazon, Twitter, Facebook pár nap alatt összefog, és elindít egy „hadjáratot”.

Példának okádék, itt van Donald Trump, aki nem csak azzal vonul be a történelembe, hogy az idióta amerikai elnökök vacsoráján lehet az asztalfőre rakni, de azzal is, hogy 75 millió amerikainak mondta, a demokraták elcsalták a választást. És a poén az, hogy ennek a 75 millió amerikai nagy részének van fegyverviselési engedélye, mélyen vallásos, hű patrióta, és „képességeit nem féli használni”. Bármennyire is kaptak ettől az idiótától pánikrohamot a republikánus politikusok, csak nem sikerült a barom kezéből kicsavarni a telefont, így gyakorlatilag képes volt kiadni a vezényszót a Capitolium lerohanására. És ha már ott tartunk, akkor ki volt az egyik áldozat? A QAnon nevű mozgalom bátor harcosa, aki szerint egy globális sátánista elit (természetesen demokraták), méghozzá összeesküdött kannibál pedofilok, gyermekeket szexre kényszerítő világméretű hálózatot működtetnek, akik ellen Donald Trump amerikai elnök küzd. NEM VICC! Azt hiszed, hogy poén, de NEM! Olyan szintre ment a mozgalom, hogy az FBI 2019 nyarán már potenciális belföldi terror forrásként jelölte.

És, miközben az Apple, Google, Amazon, Twitter, Facebook nyomtalanul próbál eltüntetni mindenkit, aki bírja az ellenségkép alkotást, jön a Kovács, hogy neki volt ilyenből 200, és hogy merte ezt megtenni a Twitter, és hogy szabadság….

A kurva anyád!

És hogy ne kurvaanyáddal legyen vége ennek a posztnak, nézzünk bele megint az 1984-be, és tegyük fel a kérdést, hogy vajon Kovács szerepe a jelenlegi politikai rendszerünkben elférne-e egy „orwelli világban”? (Nem röhög fel nagyon, ez csak csupán gondolatkísérlet!) 

2050-től kezdve, sőt valószínűleg már hamarább, alapjában véve senki sem fogja ismerni az óbeszélt. A múlt egész irodalmát elpusztítjuk. Chaucer, Shakespeare, Milton, Byron – csak újbeszél változatban léteznek majd, ami azt jelenti, hogy nemcsak más lesz írásaik értelme, mint ma, hanem éppen az ellenkezője lesz. Még a pártirodalom is megváltozik. Sőt: a jelszavak is megváltoznak. Hogyan is lehetne megtartani egy olyan jelszót például, mint „a szabadság: szolgaság”, ha egyszer a szabadság fogalmát eltöröltük? A gondolkodás maga is teljesen más lesz. Ténylegesen nem is lesz gondolkodás a mai értelemben. A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság.
Csak idő kérdése, és Syme-ot elgőzösítik, gondolta Winston hirtelen mély meggyőződéssel. Túlságosan intelligens. Túlságosan világosan lát, és nagyon is nyíltan beszél. A Párt nem szereti az ilyen embereket.