Karácsonyi vásárlásom az egyik barkács intézményben záródott tegnap. Nézek ki a fejemből, majd odajön egy nő, és megkérdi, segíthet e. Mondom neki, hogy csak körbenézek. Vásárolni akartam, de most mit mondhat egy nő nekem a barkácsgépekről (hess!)?
Jó 10percig lézengtem ott, mikor megjelenik egy fazon is, hogy ő segítene. Mondom jó, mert kb. lövésem sincs azoknak a szerszámgépeknek a paramétereiről, mikkel már lassan logikai egyenleteket is meg lehet oldani, nemcsak fúrni, vágni, meg faragni.
Nagy hévvel elkezd beszélni olyan dolgokról, miknek szerintem nincs is köze barkácsgépekhez, de szerinte roppant fontosak, és megfogadandó tanácsok. Közli velem, hogy amely típust nézek, az eléggé drága, és itt egy másik, mi funkcióiban megegyező, mégis márkás, sőt, olcsóbb. Oké! Vezessen oda, nézzük meg. Odavezet, és szuperlatívuszokban kezd beszélni a cuccról. Mondom, hogy mégis melyikről beszél, vegyük már le a polcról. Erre odavágja, hogy hát az már sajnos nincs, úgy néz ki, elfogyott.
Erre fogtam magam, visszamentem az eléggé drágához, bebasztam a kosárba, majd távoztam.
Eddig az volt a baj, hogy volt árú, de nem volt eladó, vagy szartak a fejedre. Most van eladó, de fingja nincs, hogy milyen árukészlettel rendelkezik.
Más!
Már tudom, hogy a vámosok hova a picsába teszik a lefoglalt szilvapáleszt!
Eladják ablakmosó folyadék adaléknak. Tutiszáz! Basszus! Csak lehúzott ablak mellett tudok ablakot mosni, mert olyan cefre szag van a verdában, hogy ha megállít a yard, elő sem veszi a szondát, máris betuszkol a rendőrautóba, és visz vérvételre.
Ez az ablakmosós dolog nekem is tapasztalat. 😀