Kinyaahattyátok…..

Az ember gyermeke egy hosszú, és keservesen fárasztó éjszaka után megriad, néz ki a fejéből bután, töpreng az élet nagy rejtelmein, mik egyike a nagy kérdés, a kérdések kérdése, mi arról szól, vajon hol a távirányító, és akkor bekapcs, és akkor NatGeo Wild, és akkor nézi az éjszakai tengert, ami egyébként sötétnek kéne lenni, de nem, mert egy csillagfénykamera pásztázza a vizet, és ahogy a delfinek úsznak a hajóorr mellett, a testük körvonala biolumineszcencben világít, mintha a James Cameron, Mélység titka című filmjét látnád, és akkor azt mondja, hogy 12 hónapig tervezték ezt, és most igen, és lemennek az óriás kalmárok közé, és vársz, és reklám, és reklám, és reklám, azt már mondod, hogy ENGEDMÁRLEBAZDMEG, és akkor leengedik, és akkor jönnek szembe a biolumineszcenc izék, kik egész egyszerűen biolumineszcenc kakit tojnak a kamerába, és akkor az egyik egy jókorát szarik, és akkor elszakad a fénykábel, majd azt mondják, hogy ott volt egy óriáskalmár, majd vége a történetnek, mindenki boldog. És akkor, ha esetleg lenne az ágy mellett egy valami, egy virágcserép, vagy egy hamutál, akkor egy laza mozdulattal beledobnád a tévébe, majd estefelé lemondanád a kábeltévét, mert egész egyszerűen nincs értelme, hiszen negyven percig bámultad azt a szart, miben nem történik az, amit megígértek, nem volt csoda, nagy esemény, tátott száj (még jó, mert lehet, valaki belekakilt volna egy nagy rakás biolumineszcenc izéét), csak egy átverés, mire 12 hónapi készültek.