Hányszor? Hányszor kell még a kimondatlan gondolatok miatt szívni? Hányszor jön még elő, hányszor ismétlődik meg újra ugyanaz a történet? Hányszor nem tanul belőle az ember? Hányszor fognak még kínozni a kimondatlan mondatok? Minden félresiklott dolognak a legfőbb oka, hogy nem mondjuk meg. Nem akkor, vagy soha többé. Hányszor kell még ennek megtörténnie? Nem mondta ki, nem mondtam ki, elhallgatta, elhallgattam, célozgattunk, elmentünk mellette… késő, már késő, mindig késő…. fáj, kínoz, felőröl… ostorcsapásként jönnek elő a képek, mondatok…
Drága Zaph.! Biztos, hogy ez már visszafordíthatatlan?
Szerintem egyedül csak a halál, mi visszafordíthatatlan…
zap, soha, de soha nincs késő…
(és a faszomtudja milyen nap van ma. miért kell erre a buzi kérdésre válaszolnom mindig???)
Ezzel ellenőrzi, hogy magadnál vagy-e, amikor a hozzászólást írod :D
pont addig vagyok magamnál mindig, amíg ide nem tévedek:)))
de ettől még szeretjük a mi zapunkat (lááááv)
(és péntek van, vagy miafaszom…)
Te Geszti! A Próféta szóljon szavaidból! ;)
Meg én is tégedet!
Azért kell beírni, hogy milyen nap van, mert különben azt kéne beírni, hogy mi a felhasználóneved / jelszavad. Valamit mindenféleképp be kell írni, mert jönnek a poszt hozzászólásokba a különböző spam-ek, de nem tudnak megjelenni, mert még annyira nem intelligenccsek, hogy e bonyolult kérdésre megadják a választ. Most gondold el, hogy márciusban fel jön hozzám az a pici lány, kit szeretek, mint állat, és ilyen gyereket akarok, ha bele döglök is, ezt ide megírom, kommentbe meg érkezik egy rakat szex hirdetés… Pppff…
;)
Szóval, ma Péntek van…