Kettőezer kibaszott 19-et írunk, és tortát akarsz rendelni…

Ne bassz fel! Tortát rendelni társulatnak, kritikus dolog. Ha anyu csinálja otthon, akkor ugyebár tök mindegy, akkor sem mondhatod „Anya, ettől hányok! Mit keres ebben a szarban fokhagyma???”, ha ez tényleg megtörténik, mert akkor egész évben azt fogod hallgatni, hogy mennyire utálod anyádat, és az sem ment meg, ha feldicsérd a cuccot igazi hipster innovációnak a cukrászat felső kategóriájából…

2019, jönnek a szokásos születésnapok, és inkább tortát viszel, minthogy különböző szarokat vásárolj, amiket semmire nem tudnak használni. Nem? De!

Opciók:

• Megsütheted. Na jó, ezt felejtsd el. Vannak az ember gyermekének korszakai, amiben úgy mindent ki kell próbálni. A tortasütési nekem már akkor elmúlt, mikor még gondolni sem mertél arra, hogy közeledik. Lehet, egyszer visszatér, de akkor te már rég nem olvasod ezt a bolgot.
• Megveheted a Tescoban. (abban a Tescoban, amit ha beírsz a keresőbe, akkor az Auchan Online Áruház az első találat. Nem vicc, beszarsz! Mekkora trollok!) Szóval, irány az Auchan, és háromezerért vehetsz magadnak gluténmentes, mézes, mákos, citromos álmot, minek tulajdonsága, hogy első körben feltapad a szájpadlásodra, majd ha le is tudod nyelni, akkor olyan, mintha friss betont emésztenél, de legalább nagy mennyiségű alkohollal tudod leöblíteni, mit a végén úgyis kihánysz, szóval nem épül be a szervezetedbe teljes egészében az az élelmiszeripari hulladék, amit tortának csúfoltak.
• Bemehetsz a cukiba. Mondjuk, ez az optimális megoldás. Keresel egy cukrászdát, azaz beülsz az autóba, átmész a dugókon, keresel parkolóhelyet, veszel valami izét, hogy legalább kipróbáld, mennyire tudják elbaszni kedvenc izédet, majd belesel a véletlen kinyílt cukrászüzem ajtaján, és ha nem látsz csótány bandát dzsesszt játszani a munkapulton, és amúgy a padlót is felmossák naponta egyszer, akkor oké a buli, elkezdhetsz kommunikálni az eladóval, mi legalább fél óra, és a mögötted várakozók úgy 17× küldenek el a kurvaanyádba. Percenként. Ha valami bukik, akkor beülsz az autóba, átmész a váro….
• Rendelsz online. Cca. 25 évvel vagyunk elmaradva az amcsiktól online vásárlás ügyben, de nem baj, innen szép nyerni. Ez úgy kezdődik, hogy átolvasol különböző dáájjning gáájdokat. Ki, hol, milyet? A gáájdok szerint nem cukrászok, hanem manufaktúrák csapatai dolgoznak azért, hogy neked az a harapás a tortába olyan kulináris élmény legyen, mintha Pierre Hermé, és Philippe Conticini készítette volna azt a csodát, egymás sarkát taposva, mitől menten a Földközi-tenger partvidékének egyik csöpp teraszán érzed magad. Szabad vagy, boldog, és egyetlen teher az életedben, hogy vége ennek a csodás napnak. Hipster ízek, jövő süteménye, mousse krémesség, fénylő glaze, kiemelkedő savasság, mit kompenzál a csoko… Ezeket olvasod. És akkor részese akarsz lenni az élménynek, bár lövésed sincs, hogy mi a faszt írtak le a szerzők.

Opció pipa, gyerünk!

Az általad kinézett, cirka húsz manufakturális csapatból, nagyjából háromnak jutott eszébe az, hogy megfeleljen az online vásárlás feltételeinek…

• Mondjuk az első lenne, hogy egyáltalán legyen weblapod, és nem azt írd ki, hogy „Gőzerővel dolgozol rajta”, mert az jó duma, és is alkalmaztam kiskoromban. Tehát, az első pont, hogy milyen termékeket árulsz? Mutasd meg, írd le tulajdonságait, választható lehetőségek listáját, de legfőképp MUTASD MEG! De most tényleg… 2300 ft, ingyenes postázás, és van egy kibaszott FÉNYSÁTRAD, amibe beteheted a tortádat, és készíthetsz róla tökéletes minőségű termékfotót, a kibaszott (most ezt kedvesen írom…) mobiloddal. Írd le, hogy mi van benne! Mousse, tarte, glaze, ganache. Értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa??? Képzeld el, hogy a majd’ 8milliárd emberből a bolygón, van legalább 5, aki venne tortát, de nem tudja, mi az a ganache. Lehet, ez az alapműveltség része, de azért feltételezzük már, hogy a páciens ül a gép előtt, és néz ki a fejéből, mint a gázpalack (bután). Három sor az egész. Tej / tejszín, milyen zsíros, honnan a kakaó, vagy csak linkeld be, baszod, hisz az egész Internet 98%-a linkekből áll, elfér még itt is egy pár (már majdnem rímel.. lehet versben mondom el?).
• Legyen rendelési felületed, és szállítsd ki. A hívjál fel telefonon, az nem rendelési felület. A nagyfatert megkérem, hogy vigye ki 2000/db. áron, akkor küldhetnéd taxival is a habos, mámoros csodát.
• Tudjak fizetni. 2019-ben, a föld nevű bolygón úgy kell kinézni egy olyan fizetési felületnek, ahol nem vagy regisztrált tag (tehát, nem végeztél el többlépéses hitelesítést a „fizetek gomb” megnyomása előtt), hogy a telefonom kameráját ráirányítom egy kurva QR kódra, majd hitelesítem a vásárlást az ujjlenyomatommal, vagy egyéb biológiai izémmel. Az utald el, a következő számlaszámra, az nem fizetés, bakker…

Nem fizetek 24 000 forintot egy tortáért.

Ok, rendben van, ki kell fizetned az alapanyagot, rezsit, munkabért, minőséget, innovációt, weblapot, domain nevet, szállítót, adókat, meg a kibaszott 2300 forintos fénysátradat, ami segítségével kibaszott jó termékbemutatókat tudsz fotózni, mobillal. Elhiszem azt is, hogy olyat művelsz a cukrászmanufaktúrádban a csapatoddal, hogy az felér 12 órányi extázissal, két VIP kurva főszereplésével. Azt is elhiszem, hogy már vevőriasztó árak kellenek, mert a manufaktúra nem bírja a hajtást, és a felső középosztály a dupláját is kifizetné, de én NEM! A 2/3-át akkor, ha kinyalod a vásárlói seggem, így mesélsz arról, hogy mit csinálsz, egyszerűen tudok fizetni, és a szállítási költséget beépíted az árba.

24 000 forintos tortához min. ilyen weblap szükségeltetik és akkor azt mondom, oké, talán valakinek megéri kifizetni egy francia cukrászszalon árait, Budapesten…