Ma reggel nem kell kávé. Illetve csak megszokásból, mivel az adrenalin, meg úgy az ideg eléggé felbassza agyad.
Ugyanis fantasztikus látvány, ahogy hóót kómádból arra eszmélsz, bizony jön szembe egy autó. A gyorsforgalmin. S aki a gyorsforgalmit ismeri, rossz ember nem lehet, tuggya, hogy ott ilyenkor emberek halnak. Még akkor is, ha két lábbal taposod a fékpedált, mit nem tucc, mert kicsi, de szeretnéd. Ha nem jön össze a buli, akkor bezony lesz naaaagy vörös lááángoszlop. Összejött. Írok.
Tegnap a hajó hülyéje azzal a kérdéssel nyitott, hogy mennyire értek a nitrós autókhoz. Mondom neki, hogy semennyire. Konkrétan, egyenesen fejtettem ki hozzánemértésem. Tudom e, hogy mennyibe kerül hozzá…. Mondom, nem tudom, mert nem értek hozzá! De hogy mégis… Anyád! Ma reggel megkérdezte, hogy hány voltos egy nitrós autó gyújtása. Kurrvaanyád! Szerintem süket. Meg idióta. Meg süket.
Haver a reggeli kávézás közben:
– Olvastad Dan Brown, Az elveszett jelkép című könyvét?
– Nem, de lehet, ha…
– Figyelj, olyan állat amikor…
– Állj! Mondom, lehet, hogy olvasni fogom, ne ugasd el!
– Jó, csak annyit akarok, hogy a végén meghal, de aztán kiderül, hogy mégsem..
– Dögölj meg! Most már nem fogom olvasni…
– De tényleg kurva jó! Akkora csavar van benne, meg összefüggés a mélység titkával, mikor lemennek…
– Kussolj már!
Mindez reggel 7ig….
