Jó reggelt október 23-án amiről nem tudjuk, hogy mi is volt valójában….

Az imént láttam, hogy a nyugatinál X megkérdezettből X+1 nem tudta, hogy ma mit kellene ünnepelnünk, így vegyük át a sztorit, mert az ismétlés nem árt.

Ugyebár volt egy, majd még egy nagy háború ezen a bolygón, hol sokan pusztultak el totálisan értelmetlen „eszmék” hajszolása okán, minek következménye nem csak több temetést, de jelentős mértékű romokat hagyott maga után. És ez rossz volt. Megkezdődött az építkezés az élet minden szintjén. Ez némileg jó volt. Új ideológiákat is húztunk fel. Nah, ezt kellett volna kihagyni. 11 év alatt kiépítettünk egy fasza kis diktatúrát, amiben csak pillanatokra látszott, hogy talán elindul a fejlődés egy szabadon gondolkozó, virágzó társadalom felé, aztán mégsem. Győzött a félelem és reszketés Las Vegasban a nagy testvértől, a mindent megmondó, meghatározó birodalomtól. Sőt! Annyira ment a buli, hogy MI – igen, a magyarok jó része – még be is álltunk a hatalom kiszolgálói soraiba, és jól elkezdtük üldözni egymást, mi sok honfitársunknak nagyon nem esett jól a sortűz, az akasztófa, meg a munkatábor árnyékában. Közben nagyiékhoz bement a hatóság, és vitte a kisajátításos papírokat, minden föld, birtok, tanya-ház, csorda húzott a közösbe, mert ez volt kérlek az érdek.

És ezzel még mindig nem basztad fel az agyunkat úgy, hogy párbizottságok tagjai menekültek volna Brazíliába, követve az a sok-sok nácit.

A kuplerájban a fényt egy Nagy Imre nevű pali jelentette, ki akkor került a hatalomra, mikor a nagy vezír meghalt, és ezzel egyetemben lemondott az állam vezetéséről a magyar klónja. Miután többen rájöttek, hogy ez nekik jelentős nagy szopás lesz, hisz gyengült a hatalom, átszerveződni látszódott az elmebeteg ipari-, gazdasági berendezkedés, és már a besúgókat sem lehetett miből fizetni, így lépni kellett, és Imrebá pik-pakk kikerült a hatalomból szívinfarktusoktól meg házi őrizetektől övezve, alig 21 hónapnyi kormányzást követően.

Az ezt követtő 10 hónap az előző kupleráj visszaállításáról, a reformok meghurcolásáról, és – végre – a csoportosan elkövetett elégedetlenségről szól.

Mindeközben az osztrákok újra függetlenek lettek, a lengyeleknél kitört a munkásbalhé, mit ugyan levertek, mint vak a poharat, de nem maradhatott a cucc következmények, és reformok nélkül, így – mivel a hírek jöttek-mentek – a magyar is bátrabb lett, a koncepciós perben elvérzett Rajk (azért annak jó lenne utána olvasni, hogy Rajk tulképp miért is volt jó fazon, mert szerintem nem, de én buta vagyok…) temetésén sokan nyilvánítottak ellenérzést a vezetéssel szemben, és a bulik csak sokasodtak, a hangulat meg fokozódott. A szegedi egyetemisták úgy döntöttek hogy elég, itt a lehetőség a komcsiktól független szervezetet alapítani, mihez sorban csatlakoztak a nagyvárosok.

23-án az események nagyjából egyszerre történtek, ugyanis Debrecenben, mikor a srácokhoz végre felzárkózott a lakosság is, tömegessé vált a véleménynyilvánítás, mitől az illetékesek jelentősen megijedtek, és a nagy riadalom fegyverropogásba, majd vérbe torkollott, míg pesten megtörtént Sztálin szobrának ledöntése, Nagy Imre beszéd a palament ablakából, és az utolsó csepp, a hülye Gerő Ernő beszéde a Kossuth rádióban (minek lebontására el is indultak a srácok), hol elítélte a megmozdulásokat, miközben mozgósított minden fegyveres erőt, és bónuszból hazatelefonált apuhoz is, hogy baj van.

Erre a ruszkik bejöttek Budapestre, körbezárták a parlamentet, elkezdődött a lövünk mindenkire, vagyis lőtt magyar magyarra, ruszkira, fordítva, keresztbe, mindenhová, pár napig, és ebből születtek elbeszélések, fényképek, dokumentumok ezrei, majd a 7. napon isten… Nagy Imre elsikálta az egypártrendszert, szóval a magyar egymaga legyőzte az egymaga felállított diktatúráját, minek következménye a politikai rabok felszabadítása, a ruszkik a laktanyákba való visszavonulása volt. Mindeközben nyugaton semmit nem tettek értünk, sőt, az amcsiknak volt egy olyan beszólásuk, mi tulajdonképp szabad utat adott a ruszkiknak ahhoz, hogy azt csináljanak itt, amit akarnak. És mivel Nagy Imre a nagy zsongásban mindent egyszerre akart csinálni, így a varsói szerződésből való kilépés volt az utolsó csepp a pohárban, a forradalom 13 nap múlva összeomlott, bejött a ruszki, és mindenkit lealázott, majd 12 645 napig itt rohadtak nálunk. 200 ezren hagyták el nagy sietve az országot. Akkor. Tömegesen.

Ennyi volt, gyerekek.

A képeket a Fortepan támogatta…