Január elseje. Ez kérlek egy élhető év lesz, már csak azért is!

Rengeteg alkalommal kapom meg, hogy miért vagyok itt „mérges” (tele van a világ idiótákkal…), így most lássátok feleim, így kell mindenből kihozni a legjobbat:

• Egy váratlanszerűen ringatózó hajóból koszos üvegen át a fény, és nem fény határvonalán fotózni azért jó, mert legalább tanulsz, gyakorlod a totál manuál fényképezést, és mondjuk száz képből lesz legalább kettő, aminek élessége eléri azt a szintet, hogy trükközve, de legalább publikálható lesz.

• És ha már fényképezés, akkor elsején végképp bebizonyosodott, hogy itt a zárcsere ideje, ami pozitív gondolkodásunk hatására olyan gondolatokat ás elő, mint a: „legalább nem egy buli közepén halik meg totál”, vagy az „egy sorozatnál a redőnyhalál idején a komplett sorozatot veszted el, de legalább nem az egész kártyát, és bár lettek volna rajta megismételhetetlen fotók, maradt egy pár, amit érdemes megtartani” A pozitív gondolkodásnak ki kell tartani jövőhétre is, amikor beviszed a szervizbe, és úgy jössz ki, hogy biztos 50 000 alatt lesz.

• Amikor ezen ringatózó nagy hajó – amiből fényképezel – egyszer csak „vészfékez”, és te ebben a hatalmas térben épp a fejedhez emelted cca. másfélkilós fényképezőgéped, megtapasztalhatod Newton rakás törvényét.

Ott van a tehetetlenség törvénye, szóval, ha megáll alattad egy autó, akkor a tested ettől függetlenül halad tovább, míg a sofőrt és kabint elválasztó falnak nem csapódsz. Aztán ott a dinamika, szóval az, hogy milyen gyorsan közelít a fal, egyenesen arányos a fékek/súrlódás állapotával, illetve fordítottan arányos azzal, mennyire vagy dagadt. Aztán ott a hatás-ellenhatás, magyarán a becsapódáskor a falnak PONT annyira fájna, mint ahogy neked fájt, csak kettőtök közül a falnak nincsennek kéz ízületei, így éjszaka nem gondolja azt: „baszki, itt valami elszakadt…”, majd reggel nem állapítja meg, hogy „ááhhh… ezt is túléltem…” Aztán van még ott a szuperpozíció, mikor a testedre ható erő felbontható tetszőlegesen sok erőre, de mivel a végeredmény a „kurvaélet, ez olyan volt, mintha elütött volna egy rénszarvas…”, így nem is foglalkozol a fizikai törvények matematikai leírásaira.

• Tök jó volt látni, hogy mások is kimenekültek január elsején, így egy rakat Fiat 500-al váltjátok egymást a városi krúzolásban.
• Aztán van az is, hogy volt amikor kisütött a nap, bakker!

Látod? Plafonig tudtam írni a posztot pozitív gondolatokkal, ha mégsem úgy érzed, akkor csak a saját világodat próbálod rám vetíteni, amiről talán Freud írt, de erre nem tennék nagy összeget…

Jah, és ha már autók! Nem vagyok veterános arc. DE! Úgy 1960 magasságában valami történhetett a bolygón. Azt tudom elképzelni, hogy nyakunkon a hidegháború, és az amcsik elkezdték bombázni Európát valami LSD származékokkal, amik epicentrumai a PONT az autóipar fejlesztő központjai környékére estek. Tuti, hogy soha nem kerültek ki, és nem is fognak kikerülni a gyártósorokról olyan ipari formatervek, amik kikerültek 60-70 között az angol, és az olasz gyárak kapuin. 

És most megkeresem a házban, vagy a ház körül azt az izét, ami egy órája ütemesen, valami agyrepesztően magas frekvencián cicereg. Mintha egy olcsó szájharmonikának a legmagasabb hangját fújná egy ….. egér.