Azt mondtátok, hogy kell már ide valami vicces.
Hát képzeld el, hogy tegnap Sir Artemon a következő mondattal búcsúzott el tőlem:
„Szép vagy!”
Nah, most kérem a kórust, hogy álljon fel, és egyszerre, egy nagy felnyerítéssel nyugtázza a hónap poénját! (szmájjli)
Ps: kiiicsiiit… sugárzik belőlem a ….minden, mi csak sugározhat. Holnaptól csak Geiger-Müller számlálóval ér hozzám közelíteni! 😀
Képet, képet! 😉
[Krisz]: Frissen borotválva, enyhe fehéres fényben ragyogó arccal, finom meleg nyugalmat sugározott. A haja kellemesen megnyírva, meghagyva a fazonját, de végre nem csapzottan és hanyagul hullott a szemébe, és a fülére. A szokásos cigiszag eltűnt, helyette finom szappanillatot árasztott, amikor puszit adott. Fehér hosszú ujjú póló, elöl az első két gomb kigombolva, rajta egy világos, finom színekkel – talán kék árnyalatokban, és valami meleg lehelet vékonyan – csíkolt pamut ing. Könnyű pamut nadrág, mezítláb, és ha jól rémlik, szandál. A szemei alól eltűntek a karikák, a szeme körüli szarkalábak kisimultak, az ajkai szegletében remegő apró izomfeszülések feloldódtak. A mozdulatai nyugalmat és magabiztosságot tükröztek, csupa finomsággal átitatva az izmai munkáját. A hangjában hasonló mély rezgések, nyugodt és kellemes nevetés. A régi remegő feszültségnek nyoma veszett, helyébe egy enyhén finom, egészen világos fény lengte körül a lényét. A szemmozgásában és a nevetésében is hasonló lassú hullámzás, és a nyugalom mélységei.
A legtöbbször én szoktam ilyen benyomást kelteni másokban, Mellette viszont úgy éreztem, hogy önmagam gyarlóságainak karikatúrája vagyok, és ő most mulat rajtam, mint egy Zen mester, amely tény felett már felháborodni is botorság lenne, mert csak tovább torzítaná a vonásaimat. Ettől a felismeréstől viszont átragyogott rajtam is a belőle sugárzó fény, és egyszerűen úgy éreztem magamat, mint aki egy könnyű nyári délutánon egy folyóparti csöndes sétányon behúzódik egy gesztenyefa árnyékába, és a lábait az árnyékon túlra nyújtóztatva feredőzik a környék csendjében. Szóval, röviden: szép volt. 🙂
@Sir Artemon: Mit szedtél / szívtál? Jó cucc lehet, nekünk is kell belőle 😉
[Krisz]: Hja, ez az alapállapotom. Kezdek visszatalálni magamhoz… 😉
A dícsfényes hallucinációk? Menő! 😉
[Krisz]: Á, nem volt neki olyan dicsfényes cucca, csak amolyan alapfénye, ami mindenkinek van, de neki most így nagyon volt. Szóval, még nem szentesült meg a drágám, de jó eséllyel indulhat a pályán most már. 😀
[Sir Artemon]: Könnyesre röhögtem magam! Kösz! 😀
De valami elhomályosított, ezért bebuktál a részletekben. 😀
Az egyik az, hogy már idejét sem tudom, hogy ki látott frissen borotválva, és a mezítláb, szandálos rész is gáz! 😀
De rohaggyak meg, hogy ha nem hozzád fogok fordulni, ha arról lenne szó, hogy el akarom adni magam a világban!!! 😀
[Zaphod]: A szandál lényegtelen. A friss borotválás meg csak annyira maradt meg, hogy végre nem dörzsölted pirosra az arcomat, amikor puszit adtam. 😛
B@sszátok meg, ez óóóriási volt, bekönnyeztem a nevetéstől!
Tsók nektek!
[Zena]: Ugye? Én is! Én is! 😀
[Zaphod]: Ja, azt elfelejtettem, hogy ha kell verbális marketing, szójjá (sic) nyugodtan, mert nagyobb sztárt csinálunk Belőled, mint Mese Vavyan Vis Major-jából! A nők nedvesednek, a pasik ikonként követnek majd! ;P 🙂