Ha még egyszer ez a ribanc leírja nekem, hogy „Próbáld meg újra!” akkor felmegyek hozzá, feltépem az ajtaját (ha lenne neki, de kibaszott újvilági környezetben ütögeti a klaviatúráját, szóval nincs mit feltépni), és székestől kivágom az ablakon. Akkor sikítsd baszod, hogy „Próbáld meg újra!”
Az nem igaz, hogy ha valakinek az a munkája, hogy egy izééében izéééket hozzon létre, immáron vagy faszomsetuggyatízéve, akkor miért szopat meg folyamatosan azzal, hogy nem képes az összes izéééhez legalább három darab izééét létrehozni (az izééék megfelelő működéséhez ugyanis ennyi kell ebben a posztban), hanem az első után befejezi, és arra vár, hogy jó legyen, de nem lesz jó, mert faszomsetuggyatízéve egyszer sem volt az! És ezt a kört minden egyes kibaszott izééé létrehozása során eljátsszuk. Kétszer!!!!
Anyádat!
Egyébként a hangulat olyannyira fokozott volt már tennap, hogy a világ legnyugisabb programozója, kinek hátán egy 15ezer tonnás vízkiszorítású repülőgép hordozót is törhetsz, akkor sem mondja; bazdmeg, úgy kúrta az asztalhoz az egeret, hogy az egész csapat, ki addig nyolcfelé kommunikált 16 problémáról, és mellesleg nem az ijedősebb fajából gyúródott, a pillanat tört része alatt elkussolt, és vagy 10 percig meg sem mert szólalni.
