Tehát, a nap zárása eköré a mondat köré épült.
Balaton egyik feléből át a másikba.
– Csak akkor megyek be, ha van kávéd!
– Van, lesz, két perc!
Majd ezt követően térjünk vissza a régi időkbe, mikor betegre röhögtük magunkat a super mariozás közben, elevenítsünk. Előkerült a vi, vagy vii, vagy wi, vagy wii, és két óra idegölő, „itt döglünk meg bazdmeg!” –elések közepette vihogtunk, mint majd’ 20 éve.
Búcsú, irány haza, egy évre letudván minden csoportos vegyülést.
Fel a pályára, éjsötét, szemerkélő, dübörgő zene, itt döglünk meg, együtt döglünk (de ezt már csak az autónak), és a felezőcsíkok csak úgy villództak, egyre sűrűbben, miközben a gép próbálta túlüvölteni a zenét. Ma csak a fény előzhetett…
Living on the Edge…:U