Írok már én is a német meg-szállási emlék-műről…

Baszik, visszajöttem Pestre, és ennek hatása az alábbiakban mutatkozik meg:

–          A torkom nem torok, hanem valami, dugig rakott szalmazsák, min keresztül le kell nyomni a nyálamat.
–          Amúgy minden, nyaktól felfelé elhelyezett nyílásomból érdekes folyadékok törnek elő, mik belsőleg, illetve külsőleg kívánkoznak kifelé.
–          Kéne tüsszögni, de csak az inger jelentkezik.

Konklúzió: Sokkal jobb lenne nekem fej nélkül, mert nemcsak az összképet rontja ez az valami a nyakamon, de az összes, mai napra eltervezett ügyintézést akadályozza.

Térjünk vissza ehhez az izéhez. A német meg-szállási emlék-mű a XXI. század demokráciájában egy teljes mértékben érthetetlen cucc. Mondjuk én leszarom, hogy áll, fekszik, vagy épp csak papíron létezik. Én tudom a történelmünket. Nem percről-percre, dátumról-dátumra, alakról-alakra. De nem is kell, mert nem kívánok történész lenni. Viszont tudom, hogy mit basztunk el. Tudom, hogy amiket elbasztunk az utóbbi 100 évben – függetlenül attól, hogy ezt rossznak, vagy jónak értékeled – az a nemzet minden egyes polgárának tükre, lenyomata. Én hiszek a kollektív felelősségben, és ha ennyi idő után ez alakult ki bennem, akkor ezen már nehéz lenne változtatni. Nem is akarok.

Egy dolog nem tiszta (illetve az, csak…). Miért kell erőt mutatni egy olyan történetben, hol nincs értelme az erőfitogtatásnak? Ahol a párbeszéd, a megegyezés pont a jelenlegi törvény, és országcsinálók malmára hajtaná a vizet. Három nap alatt be lehetett volna fejezni ezt a cirkuszt, de nem, mert… Mert? Mert azok, akiket megválasztasz négy évre, akiknek a feladatuk, és hivatásuk TÉGED szolgálni, azok elvesztették realitásérzéküket. Ezek a fiuk, lányok már nem tudják, hogy miért is vannak azokban a padokban, ahol. Ők azt gondolják, hogy az ő feladatuk a te vezénylésed. Mintha az ország egy hadsereg lenne, hol olyan nincs, hogy te, mint közkatona, bármilyen döntéshozatalt megkérdőjelezz. Megfordulta dolog. És ez már nem is érdekli a népet, mert a nép éppen a közönybefulladással van elfoglalva, így a döntéshozókat semmi nem akadályozza meg abban, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ha holnap, azaz 2014.07.22-én úgy döntenek, előveszik a zsidó törvényeket, majd november 12-én megindul a deportálás, akkor meg fog indulni. És erről nem a törvényhozók, vagy épp a zsidók tehetnek, hanem te, meg te, meg mink, meg ők, és aki balra, vagy jobbra áll.

Ciki…