Irány Szlovénia!

Indulás előtt

Életemben még nem dolgoztam annyit, mint két hét alatt, hogy elkészüljön a Honda, amivel lehet barangolni Szlovéniában, majd az utolsó előtti napon – amikor betettem a anyósülést, és ezzel szétbasztam a jobb hátsó ajtó fényezését, mi addig még napot sem látott, feladtam a küzdelmet, összerogytam, majd csináltam egy kis szervizt a Minin (Olaj, szűrők, gyertyacsere. De HOL a gyertyakulcsom???), és két nap múlva irány túrázni a legszebb országba, mi határos velünk. Irány Szlovénia!

Bled

Nagyon hajnali indulás, mert tudom én, hogy a rövid időbe egyszerűen semmi nem fér bele, így, mivel a szállás elég délen van, útközben be kell kanyarodni Bled felé, mert Bled az szép, és Szlovéniában az egyik „egyszer meg kell nézni” helyszín.

A kőkorszakban is lakták már emberek, 1000 környékétől, meg adták-vették, monarchiák, szláviák uralták. Egy jókora tó, ha körbe kell sétálnod – és kellett – minek egy csöpp szigetén találsz egy templomot, ahová átevezhetsz csónakkal, e főlé magasodik egy sziklafalon a bledi vár, nagyon, rettentően sok lépcsővel a feljutáshoz, Találsz szép pillanatokat, ha nem épp turistákat, azaz egymást kerülgetitek.

Skopo

Provance – vagy Toscana, de tök mindegy, egy szélességi fok! Ez jut elsőként eszedbe, pedig több mint 400-800 km-re vagy azoktól. Csöpp faluk, dombok, hegyek árnyékában, szűk utcácskák, kőfalak, fa spaletták, szőlőültetvények, olíva, olyan szállás, hogy sírsz, reggel 6-kor ébreszt a falu harangja, de leszarod, mert jó helyen vagy, és alattad évek óta érik a sajt, a sonka,, bugyog a bor, és a házigazda kínál szarvaskolbászból, mit egy jó vörössel öblítve brutál élmény az utazónak. Mi kell ennél több, a nyugváshoz??? Nem ítélkezek azokkal szemben, akik kimennek egy víz mellé, leterítik a törülközőket, és henyélnek egy hétig valahol, mert mindenkinek más, és más a lazítás, de olyan pillanatokat hagynak veszni, amiért nagy kár, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy semmivel töltsük, egy naptejtől bűzlő homokozóban.

Vintgar-szurdok

Legyél oly kedves, és tájékozódj, mielőtt elindulsz! Szóval, nem elég az, hogy hétköznap a kötelező látogatás, DE ne legyen nemzeti ünnep se! Augusztus 15-én ünneplik a megváltónk anyjának mennybemenetelét, mivel olyan szent volt a mutter, hogy kivetette magából a föld, ennek okán a tömeg elindul nem dolgozni, és az útirány szerte, a tömeg pedig hatalmas, így a zen, mi körbeölelne egy zen-szerű helyen nem lesz más, mint pokoljárás. Még az a szerencse, hogy már voltam ott, amikor éppen alig valaki, így inkább idéztem emlékeket, mint átszellemültem volna.

Skocjan barlang

Ez a húbazdmeg! Simán le lehetett volna forgatni benne a Hobbit azon részeit, mikor Bilbo a törpökkel menekül az orkok / koboldok, elől, majd fogságba esik.

Itt nem lehet fényképezni. Nem azért, mert amúgy nem lehet egy barlangban fényképezni, hanem mert nem engedik. Ekkor vállat rándítasz, mert volt már erre példa, és mégis, de aztán útközben rájövöl, hogy kizárólag csoportvezetés van sok kilométeren keresztül, és egyszerűen nincs arra idő, hogy felállványozz, beállíts, lődd el, korrigálj, mert képkockánként legalább 5 perc, mi az egész barlangot tekintve úgy 5-6 órás mulatság lenne, ami csak azoknak gáz, akiknek nem az életcéljuk, hogy fényképezzenek. Tehát itt egy pár lopott kép, hogy el lehessen képzelni, milyen a földalatti Grand Canyon:

Ami nem látszik, hogy a barlang megdöbbentő magasságú (mélységű) falain megmaradt, vagy már omladozóban lévő kőlépcsők kusza útvonala látszik (el nem tudom / merem képzelni, hogy ki közlekedhetett ott…), néhol a szakadékokat egy-egy fatörzs hidalja át, szóval tényleg kezd olyan érzésed lenni, hogy a mélyből mindjárt felhangzik a dobszó, és futnod kell a feléd repülő nyilak elől.

Itt meg az, ahol már lehetett, de elnézve, ezeket is lopni kellett volna valahonnan:

Trieszt, szóval tésztát ide, MOST!

Én nagyon, nagyon gyűlölöm, hogy nem tudok olaszul, és nemcsak hogy gyűlölöm, de rémesen cikinek is érzem. Ha ott vagy Olaszország mellett, és nem mész át zabálni, akkor te hülye vagy! PONT! Ez nem vitaindító, ez tény! Kettő darab köpésre volt tőlünk Trieszt – nem, nem nézem meg, hogy milyen, használhatatlan kikötőt vett Orbán a pénzemből – szóval irány vacsorázni. Hogy mért engem szedtek ki a határon (én lehettem a havi egy), az tűnjön a feledés homályába, mert akkor is imádom őket, ha levetkőztettek volna, és benéznek a seggembe.

Számomra ez a nép, a történelme, a jelene, a mindensége, a káosz maga. És imádom! Megnézed, hogy miből alakult ki, hogy tulajdonképp tegnap vállt országgá, ami azóta sem nyugszik. Szinte nincs kormánya, ami kibírt volna egy ciklust a folyamatos balhék miatt. Bűzlik a korrupció, az utóbbi időszakban a nacionalizmus, voltak ők a legszegényebbek, az ország régiói mintha nem is egy országhoz tartoznának, mégis ott az a csodás nyelv, a brutál kaják, borok, az észvesztő tájak, fűszerezve a lazasággal, csibészséggel, és olyan végtelen eleganciával, hogy helyi rendőrség fehér egyenruhája annyira elegáns, hogy már kínosan sokáig nézed a srácot, meg a csajt, akik nevetve támaszkodnak az autójuknak. A nagyi úgy ül be a lányával, és az unokájával a pizzériába, mint egy grófnő, mellette a kiskamasznak természetes mutatvány az ölébe terített szalvéta. A csajok úgy grasszálnak, mintha most mennének fotózásra, a srácokon, meg tök mindegy mi van, akkor is jól áll nekik, ha becsukott szemmel öltözködnek. És nem tudod, hogy mitől működik minden, de működik. Az élet…

A sötétben a Mondango 3 árbócai nyújtóznak

Látol a világ nagyobb kikötőiben 40-60-100 plusz méteres motoros csónakokat, de ilyen vitorlás nem mindennapi látvány, így menten oda kellett rohanni, de megsimogatni már nem lehetett. 2014-ben dobták vízre, Új-Zélandon. Bérelhető. Szezonban (namost, ez kérdéses, mert a bolygó melyik felét nézzük?) 72 millió forint magasságában hajózhatsz rajta egy hétig. 56,4 m hosszú, minimális merülése 4 méter, szóval nincs akadálya a bárhol hajózásnak, így bejárhatsz vele minden is, ahol víz van, és nem tó. Elfér rajta 11 ember, bár akkor már teltház van a medencében, szóval sajnos kompromisszumokat kell kötni. Ha szeretnéd megvásárolni, akkor annyit kell tudnod, hogy a 2008-ban épült Mondango 2, 2015-ben került kalapács alá, méghozzá 5,8 milliárd forintért, 520 millió forint árengedményt követően. A hasonló méretű, és évjáratú jachtok (használt!!!) ára – pl. Melek, vagy a Perseus 3 – nagyjából 8-9 milliárd forint környékén mozog, mi nem mutatja a valódi árát, mivel egy teletank üzemanyagért kell lennie 20 milliónak a bankkártyádon, és akkor ez csak egy szösszenet az éves (!!!) költségekből.

Mivel soha a büdös életben nem fogok rajta hajózni – és valószínűleg te sem – ezért:

Lipica

Bakker, ezt most majdnem kihagytam. Lipica=ló Őőőőő… kérem kaccsolja ki! Van egy húszasom arra, hogy 100 emberből 87 az utcán azt mondaná, hogy Lipica Magyarországon van, 12 meg azt szeretné, de nem! Lipica Szlovénia szerves része, méghozzá nemzeti kincs. Csongrád meg nem határos Szlovákiával, mint ahogy elbizonytalanodtunk a hetekben, ha nézed utca emberének földrajztesztjeit a hírekben.

Tehát, a 18. századtól kezdve épült ki a lófoglalkozás, mit több uralkodó karolt fel egymást követően. A történelem folyamatosan szívatta a helyet három nagy háborúban is, voltak természeti katasztrófák, került az állomány a pusztulás szélére, de annyiszor éledt hamvaiból, hogy ahhoz képest egy főnix gyenge kezdőnek tűnik az életben maradási verseny során. És nem, nem tudom hogyan kell lovakat fotózni. Valószínűleg mozgás közben, ami nem igazán jött össze, mert nagyrészt füvet zabáltak, a többit meg a végén elmondom.

Verdikt

4 nap, cca. 2200 km, 6 részlet ebből a tájból. „Kicsit” gyors móka, de most ennyire futotta, mert vár a húsdaráló ismét. Jött haza emlékként bor, sonka, sajt, érzések, hangulatok, miegyébb, vele egyetemben egy kis nyugvás, És ismét, ezredszerre a megállapítás, hogy nekem valami olyan dolgom van az életben, aminek nincs köze ahhoz, amiben most élek, mert jelentős része káros, és ezeknek maguktól, természetes úton kell eltűnniük, felszívódniuk, beleveszniük a végtelen sötétségbe, görcsös kapálódzás nélkül, és menni arra, amerre…

Aztán most jön a jajj!

Baszki! Elvesztettem a nagytelémet, illetve annak élességét, cirka 20-40-60m után (amihez kedve van).

És az van, hogy ezt a szívből jövő, torokszorító fájdalmat csak az tudja átérezni, aki ezzel foglalkozik, a többinek (99,9999999%) ez lófaszt sem jelent! Szóval, ki kell írnom magamból, hogy totál tönkretett, és kettőésfeledik napja sírok azokon a képeken, amiket lőttem útközben, mert rásütötte minden expozícióra a bélyegét az a tudat, hogy a nagytelét nem tudom használni, mert NINCS ÉLESSÉGE, ∞ -en meg szinte abszolút, BAZDMEG!

Már a Hungaroring Classic napján is szarakodott, és ha lehet hinni a google távmérésének, akkor cca. 60-70m környékén 200-on már haldoklott, de annyira nem volt fontos, hiszen mindenhez közel tudtam menni. A minap már mértem úgy 12m is, ahogy teszteltem a cuccot. Holnap – ha egyáltalán nyitva van – hüppögve megyek be a Nikonhoz, hogy segítsenek rajtam, de előtte könnyes szemmel ránézek a bankszámlámra, memorizálom az összeget, elbúcsúzok tőle, mert ez valami velőtrázóan kerül majd sok(k)ba a történet…