– Nah, mi van?
– Semmi…. Kora este hazajöttem a suliból, majd beájultam nyolc körül, és úgy éjfél magasságában fel is ébredtem. Azóta nézek ki a fejemből bután.
– Miért kezdesz mondatot „Semmi”vel?
– Kérdezd meg a pszichológusomat, seggfej.
– Menekülsz?
– Ezt honnan veszed? Mi elől kéne?
– Te tudod…
– Hhmmm… végülis igen. Bizonyos emberi tulajdonságok elől nagyon.
– Abból sok van.
– Jó, de vannak különösen elmebeteg dolgok az ember életében, miket megtesz, és akkor sem jön rá, hogy milyen idióta, ha a baromsága életre kel, és szembejön vele az utcán.
– Mint például?
– Nézem a képét, hiányzik, és azon gondolkozom, hogy mennyre voltam képes lemenni kutyába miatta, és bár ez az egyik legmegvetendőbb tulajdonság egy pasi számára, de bármikor meg tudnám ismételni. Mennyire utáltam az ilyen pasikat, ohh, de mennyire….
– Változtass.
– Anyádat! Tulajdonképp mit basztatsz?
– Akkor dolgozz, pörögj.
– Kurvára nem megy. Nagyon ritka az, hogy az embert valami nagy lehetőség találja meg. Főleg úgy, hogy nem kívülről tolják alá, hanem minden úgy indul, hogy reggel felébred, belenéz kávé felszálló gőzébe, és váratlanul, felkészületlenül bevillan nem csak egy ötlet váza, hanem kompletten az egész történet. És semmi nem hiányzik hozzá. Minden ott van a kezében, fejében, nincs semmi tényező, semmi kifogás. Nem lehet elmenekülni olyan mondvacsinált indokok mögé, hogy „Nem volt rá pénz”, „Nincs rá idő”, Nincs segítség, és egyedül nem tudom”, nomeg hasonló faszságok, miknek sosem igaz a fele sem.
– Hát akkor mi van?
– Csak akkor tudsz bármit jól csinálni, ha kiegyensúlyozott vagy. Esetleg még boldog is. De az sem rossz, ha van egy gecinagy amnéziád, és kitörlődött az egész életed, szóval semmi más nincs előtted, mint az, amit kitűztél magad elé. Nem csaponghat a gondolatod percenként mindig másfelé.
– Mi a megoldás?
– Az, hogy most te egész napra elkussolsz, elhúzol a francba, én meg bekényszerítem magam a tudomány világába…
