Időhiány miatt…

Aki netalántán rám szoktak volna, azoknak itt egy szösszenet
a régmúltból. Az ilyenek kapnak majd egy kategóriát, mert egyrészt ki nem látok
az adatbázis készítésekből, másrészt meg ki sem látszom az adatbázis készítésekből…

Egyébként kb. öt évnyi anyagból tudok ide szemezgetni,
szóval gondolat van bőven, ha nem is friss.

 

Esett…

2005. augusztus 28.-án reggel 6óra 25perckor sikerült
tisztába tennem magam… ami kb.30éve nem fordult elő, de erről inkább anyámat
kérdezzétek! Így hát leülök írni, mielőtt egy villám szét nem cseszi a számítógépem…

Történet: ma reggel úgy döntöttem, hogy hazamegyek a
melóból, mert ugyebár mindenhol yóó lenni, de otthon aztán tyűűűű! Szépen
felkerekedtem – felkétkerekedtem – mert mint tudjuk, valami ribanc szarrá törte
a verdám. Mit látok induláskor? Hát esik! Nem, nem is esik, ez amolyan dézsa
effektus volt. Bevettem két leszarom tablettát, majd a kollégáim és a portások
röhögésének semmivé vételével elindultam haza, mert ugyebár otthon… Rutinos
rókaként mindig tartok magamnál esős cuccot, tehát előbb a picsám ázott át,
majd következett a többi testrészem. Egyedül csak a vízálló órám tartotta a
sarat (hmmm… ez yóóó). Amikor már az orromból is folyt a víz – kik ismernek,
azok most a Niagaránál járnak gondolatban – drága Melinda mondata sejlett fel,
amikor megkérdezte, hogy csajozós-e a bringán, s hogy csúszik-e (bár ez utóbbi
kérdés… no de hagyjuk). Hát csúszott! Meg elég csajozós lehetett így a
szakadó esőben, villámokkal megvilágítva, sarat, dzsuvát nyakamba, szemembe
fröcskölve. Mi szokott még ilyenkor történni?

Elmondom!

DURRDEFEKT!!!!

A durrdefektet úgy kell érteni, hogy nem pukk…
sssszzziiii… bbllaaagy… bllaaagy… blagy, hanem úgy, hogy
DDDUUUURRRRR…blagy…blagy…blagy… Az az áldott jó X-kerületi
polgármester, a Demszkájjal együtt karöltve, fütyörészve, fagyit nyalogatva egymás
tölcséréből elmehet a jó kurva édes anyjába!!!! Akkora gödör volt a tó alatt –
amibe belementem – hogy 2éve ilyenből nem tudott kijönni a Kurszk (gy.k.: ez
egy tengeralattjáró volt, s nem azt akartam megkérdezni, hogy dugtál-e tegnap
este! Én nem!)!

Kép: fazon tolja anyázva a villámsújtott környéken a bagyogó
bringáját, anyázik, s a tökéről is csorog a víz! Megtaláltam az ilyenkor
legbiztonságosabb pontot a földön, egy buszmegállót. Minden buszmegálló előtt
van egy 10*3*1 méteres pocsoly, ez tény! A kispolszkik teljesítménye akkor van
a csúcson, amikor egy ilyen pocsolyák felé haladnak, ez is tény! És mindig
akkor találják tökéletesen telibe a pocsolyt, amikor ÉN háttal állok az
eseménynek, s próbálom a telefonom szárazanyag tartalmát a minimum szint alatt
tartani. Úgy betakart a paraszt, mint Moszkvát a hóesés!

Röhögtem ám rajta!

Ennél jobban elázni?

Hülye vagy?

Különböző taxi telefonszámok futottak ágy elázott agyamon,
majd az x. próbálkozásra sikerült is kerítenem egy verdát. Többen hülyének néztek,
amikor elfúló hangon kombi taxit kérek egy buszmegállóba, hajnalok-hajnalán.
Sebaj! Negyed óra, és itt van!

Gyújtsunk rá!

Megint betakart valami barom!

Gyújtsunk rá!

Közben sűrűsödtünk a buszmegállóban, mert már ketten álltunk
ott. Én meg egy nő! Megjött a taxi, erre a nyanya majdnem rávetette magát (a
taxira, nem rám)! Valószínűleg villámokat szórt a szemem, mert oly hírtelen
hátrált az érkező mentőangyaltól amikor rám nézett, hogy ihaj.
Mentőangyalunknak – aki egyébként egy kopaszodó, mókusarcú negyvenes – 1percig
magyaráztam, hogy húzzon a buszmegállóból a picsába, mert itt nem tudom berakni
a bringát a verdába, mert derékig áll a csapadék.

Megértette!

Kiszállt, fejére húzta a kínai kabátkáját, s sajnálkozva
közölte, hogy ez ám feláras fuvar lesz, mert nem kézipoggyásznak minősül a
bringám. Apró könnycseppek keveredtek az esővel az arcomon. Mi a faszom ez,
repülő? Egyértelműen közöltem vele, hogy totál leszarom, hogy mi pénzt kér el a
fuvarért, de én pillanatokon belül az üllői xxx-ben akarok lenni. Olyan
határozott lehettem vele, hogy az ipse a sáros, mocskos olajos bringámat saját
kezével gyűrte be a kocsiba, kb 2másodperc alatt. S megérkeztem! A büdös kurva
életbe! Elállt az eső! Minnyá süt a nap! Ha ma valaki hív, akkor
gumiszervizként fogok bejelentkezni, most pedig elmentem aludni!

 

Egy gumiszerelő naplója.

 

Örülök, hogy ilyen közvihogást váltottam ki köztetek a
nyomorommal. Nekem ez nem volt oly vicces, mert valószínű, hogy összeszedtem
egy ínhüvely gyulladást a bal kezem mutatóujja környékén, ami azért zavaró,
mert nem tudom piszkálni az orrom rendesen… fáj… Reggel még azt gondoltam,
hogy bemegyek a barcikai templomba. Feltépem az ajtót, és a mise közben
beordítok, ujjamat felfelé mutatva: "Jó vicc volt bazdmeg, nagyot röhögtem!
Holnapra mit szánsz nekem?" de aztán álomba ájultam délután egyig, majd
mentem ragasztani. Anyám megint járt a szobámban az elmúlt fél évben! Tutira
takarítani szándékozott, aminek a következménye az, hogy nincs meg a pótgumim
(ha valaki találkozna az utcán egy elárvult belsővel – mérete 26*1,95 , egyéb
tulajdonsága, hogy fekete, és gúzsba van kötve – akkor vezesse már haza,
köszönöm)! A gyengébbek kedvéért elárulom, hogy a kerékpárosoknál nem igaz az a
mondás, hogy ha nincs gumi, akkor van gyógyszer! 3 azaz HÁROM darab sérülést
javítottam egyszerre, majd kétszer raktam fel forgásiránnyal ellentétesen a
gumit, ami arra ösztökélt, hogy megnézzem van-e buszjegyem.

Nem volt!

Ezek után leszedtem a szárítóról a reggel 7kor kimosott
szerkómat, majd csurom vizesen (kaján vigyorral arcomon, és magam elé
mondogatva: most essél te köcsög!) magamra erőltettem. Sűrűn az ég felé
pillantgatva, mutogatva, és káromkodva begurultam melózni. Út közben megnéztem
mi volt a felhőtlen boldogságotok okozója. Méretet nem tudtam venni a
gödörből…gödör…ahhh…

De leküldhetnénk oda Bob Ballardot, hogy fedezzen már fel az
alján valamit, mondjuk a Titanic 2-t, vagy a X kerületi polgármester hulláját.
Mindezt olyan peremmel áldotta meg az erózió, hogy kenyeret lehetett volna
vágni vele! Holnap küldök egy üdvözlőlapot a cseh gumigyártók szövetségének,
amiért a külső gumim túlélte ezt a rendhagyó epizódot. Még akartam ide írni egy
időjárás jelentést az elkövetkező hetekre, de át kéne néznem, hogy mikor
megyek-jövök bringával. Hagyjuk! Amikor leszakad az ég, akkor deformálódjon
kaján vigyorra arcotok, mert én ott, s abban a pillanatban ázok!